Molnár Judit: A játékházikó

Egyszer volt, régen volt, volt egyszer egy játékbolt. Játékboltban, csodaboltban, sok gyönyörű játék volt. Baba, autó, kis hajócska, mackó, kutya, tarka macska, hintaló és űrhajó, nagyszakállú kismanó. S képzeljétek, gyerekek, mit mesélek én nektek, árultak egy házikót, csodaszépet, csuda jót. Halványlila volt a fala, citromsárga az ablaka, tűzpiros a ház teteje, virágmintás az eleje.
Élt egy kislány akkoriban, úgy hívták, hogy Anikó, besétált a játékboltba, s megtetszett a házikó. Szülinapján meg is kapta… Ez aztán az ajándék! Örült is a kisleányka:
– De gyönyörű! Jaj, de szép!
Kapott tortát, sok virágot, s ő egész nap a házzal játszott. De gyors szárnyakon jött az este, így játékát a polcra tette.
Egy-kettőre el is aludt. Nagyon szépet álmodott: álmában a kosarába gyűjtött minden csillagot.
Az éjszaka közepében, kicsi Ancsa felébredt, és a sötét éjszakában a házikóra ránézett. Uramfia! Mit vett észre? Nagyon-nagyon megdöbbent! A kis háznak két ablaka fényt adott a sötétben! Játékához odalépett, s az ajtócskán kopogott, addig-addig kopogtatott, míg az szépen kinyílott. Ajtó mögül előlépett egy narancssárga kismackó. Mosolyogva meg is szólalt:
– Üdvözöllek, Anikó! Az én nevem Marci mackó. A házikó az otthonom. Örülnék, ha te lennél az én legjobb barátom!
Így a kislány és a mackó közt barátság szövődött. A két barát egymással sokat-sokat törődött. Ha Anikó valahonnan lógó orral jött haza, Marci mackó tüsténkedve lett neki a vigasza. Bukfencezve, bohóckodva fejre állt, majd elesett, és a gyermek önfeledten, tapsikolva nevetett. Megosztottak csokoládét, bánatot és örömet, őszinte volt közöttük a baráti szeretet.
Történt egyszer, hogy egy ember meglátta a házikót, tetszett neki, kellett neki, s kérni kezdte Anikót. Adja el a házat neki, ígért pénzt és gyémántot, csilingelő aranyórát, gyöngyöt termő virágot.
A kislány csak mosolyogva, fejét rázva azt mondta:
– Az én kicsi házam nem eladó, nincs ára! Marci mackó lakik benne. Ő a legjobb barátom. Barátságunk számomra legszebb kincs a világon!
Mert megtanulta, megértette azt, hogy örök tanulság: „a legjobb dolog a világon az őszinte barátság”.

2017 Budapest

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.