Babos Lenke: Kukorék kalandja

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kakas, akit Kukornak hívtak. Ez a kakas este és reggel is kukorékolt. Sokat játszott együtt barátjával, Biri báránnyal. Egyik nap nagytakarítás volt az ólban, és átköltöztették az állatokat egy olyan kis helyre, ahol alig fértek el együtt. Hogy felviduljanak, kimentek az udvarra játszani, és mivel éppen sűrű hó esett, hát nekiláttak közösen egy nagy hóembert építeni. Együtt görgette a hólabdát Kukor, Biri, Libuska és Csillag is, a szép kanca, akit Tornádónak hívtak volna, ha fiú lett volna.
Később, egy tavaszi reggelen az állatok autóhangra ébredtek, és hiába vártak, nem jött a reggeli. Sehol sem találták a gazdáékat.
– Hol vannak a gazdáék, nem kaptam ma zabot! – nyerítette Csillag.
– Korog a zúzám, meg kell találnunk őket! – kontrázott Kukor, miközben Libuska is bólogatott.
Birinek támadt egy ötlete:
– Hívjuk Vaut a szomszédból, neki jó a szimata, segíthet kinyomozni, hová lettek a gazdáék!
Vau hamar nyomra akadt, és utána indult a népes társaság. Követték, csak követték és a biztonság kedvéért még tovább követték a nyomot, míg rájuk nem sötétedett.
– Ma nem érjük utol őket, bármilyen gyorsan is megyünk, már túl sötét van – mondta Vau.
Letelepedtek az út mellett, és hamarosan mindnyájan elaludtak. Reggel Kukor keltette a csapatot:
– Induljunk gyorsan, különben kihűl a nyom!
Mentek vagy fél napot, mikor egyszer csak észrevettek egy szállodát. Ahogy közelebb értek, meglátták a parkolóban az ismerős terepjárót. A gazdáék pedig éppen újságot olvastak a teraszon. Lilla, a kislányuk meglátta a közeledő karavánt, meglepetésében nagyot kiáltott:
– Anya, apa! Itt vannak az állataink!
A két felnőtt egymásra nézett:
– Hát nem kérted meg a szomszédot, hogy etesse meg őket?
– Én azt hittem, te megkérted!
Lilla apukája és anyukája kifizette a számlát és hazaterelte az állatsereget, kislányuk pedig örült, hogy nem kell még egy napot a barátai nélkül töltenie.

2017   Halászi