Kun Dorottya: A jégvirág

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tűz fiú és egy víz leány. Nagyon jó barátok voltak. A tűz fiút Lángnak hívták, aki nagyon hazudós és kapzsi volt, de gyönyörű szép tűzpiros, szinte égő nap színe volt, mert az egész teste forró volt és izzott, olyan forrón, mint a parázs. Volt rajta egy öv, ezt az övet az apukájától kapta ajándékba, még mielőtt réges– régen meghalt. Az öv különleges volt, mert mindent fel tudott forrósítani, olyan meleggé, mint a Nap.
A víz lányt Cseppnek hívták, aki nagyon kedves volt. Csodálatosan szép habszínű, hullámos, hosszú haja volt. Világoskék hosszú ruháját hínárok fonata díszítette. Hihetetlenül szépen tudott hárfázni különleges hárfáján, mert magának készítette fából és vízből.
Csepp és Láng éppen együtt játszottak a kertben, amikor oda jött hozzájuk egy felleg és azt mondta:
– Láng, te vagy a kiválasztott, Csepp te pedig a segítője leszel! Csak ti tudjátok Gánoszt megállítani a jégvirággal. A jégvirág útjához néhány tárgyra lesz szükségetek: az őszinteség térképére, a barátság tollra és a szerelmesek kardjára. Ha ezt a három tárgyat megszerzitek, akkor könnyűszerrel megtaláljátok a jégvirágot! – és a felleg ezzel el is eltűnt.
Csepp és Láng gondolkodóba esett, hogy hol lehet a térkép, amiről a felleg beszélt. Csepp szerint a föld alatt lesz a térkép. Láng azt javasolta, hogy menjenek akkor le a föld alá. A föld alatt óriási lábnyomokat találtak. A lábnyomok egy hatalmas pókhoz vezettek. Először megijedtek, mert a pók nagyon csúnya volt.
– Fussunk! – kiáltotta Láng ijedten és azzal magával rántotta Cseppet és futásnak eredtek. Csepp azt mondta, hogy:
– Várj, nem is üldöz minket!
– Rendben. Kérdezzük meg, hogy tudja–e, hol van az őszinteség térképe! – javasolta Láng.
– Pók bácsi, nem tudja, hogy hol lehet az őszinteség térképe? – kérdezte Csepp.
– De tudom, hol van, én vagyok az őrzője. Látom rajtatok, hogy jó szándékkal jöttetek, ezért elárulom nektek, hogy én nem pók vagyok igaziból, ez csak álca, mert én vagyok a Föld istene – azzal előhúzta a térképet és odaadta nekik.
– Köszönjük Földisten! – mondta Láng és elvette a térképet. Azzal a lendülettel, ahogy a kezébe fogta, már rohant is a felszín felé. Forró lángot dobott maga mögé, amitől leomlottak a sziklák és szegény Csepp mire felocsúdott a föld mélyén ragadt. Keservesen sírva fakadt. A Földisten próbálta vigasztalni, elővett egy tollat, amit Cseppnek adott. Csepp nem tudta, hogy a toll, amit kapott varázserővel bír, de jobb kedvre derült.
– Hogy fogok innen kijutni? – kérdezte szomorúan Csepp. Közben oda sem figyelve, a tollal elkezdte hárfájának húrjait pengetni. A toll olyan frekvenciát varázsolt a hárfából, amitől meglágyul mindenkinek a szíve. Na, de nem csak a szíveket lágyította meg a hárfa varázslatos hangja, hanem a kősziklák is elgördültek az útból, így Csepp szabadon távozhatott a felszínre. A hárfa csodálatos dallamát Láng is hallotta, ezért az ő szíve is meglágyult. Visszasietett Cseppért, megbánva, hogy a föld mélyén hagyta. Együtt folytatták útjukat.

Kun Dorottya illusztrációja bekerül a mesekönyvbe

Csepp elmondta Lángnak, hogy a Föld istene kölcsön adta neki a barátság tollát, amit vissza kell adniuk Szélistennek. Megkeresték hát Szélistent és átadták neki, melynek nagyon megörült. Elmesélték neki, hogy miért keltek útra és mivel bízta meg őket a felleg. Szélisten elmondta nekik, hogy a szerelmesek kardját a tűzhányónál találják.

Útközben Gánosz elrabolta Cseppet. Ahogy tovább ment Láng egyedül, nagy szomorúan, odaért a tűzhányóhoz. Megkérdezte tőle a Tűzhányó, hogy miféle ember ő. Láng visszakérdezett, hogy tudja–e a Tűzhányó, hogy hol van a szerelmesek kardja, mert szüksége van rá és elmesélte neki a történetét, hogy miért indult útnak, hogy mivel bízta meg a felleg és hogy nagy bajban van, mert Gánosz elrabolta Cseppet, akit ki szeretne szabadítani. A Tűzhányó meghallgatta Láng történetét és azt gondolta magában, hogy lehet, hogy vannak hibái Lángnak, de mégiscsak jó. A tűzhányó tövében felizzott a kard, melyet Láng is észrevett, és mivel az egész teste izzott és parázslott, könnyen megfogta a kardot és az övébe dugta.
– Vidd magaddal a kardot és használd, ha szükséged van rá! – mondta Tűzhányó.
Láng az őszinteség térképe segítségével Gánosz nyomába indult, hogy kiszabadítsa Cseppet. A térkép varázstérkép volt. Aki őszintén, szívből szeretett volna segíteni másokon, annak megmutatta a helyes utat. Láng nagyon szerette Cseppet, és szívből szerette volna a rossz Gánosz karmaiból megmenteni.
Láng egy sötét, jéghideg barlang mélyén talált Gánoszra és Cseppre. Cseppet jéggé fagyasztotta a Gánosz szívében lévő jégvirág. Amikor Láng meglátta fagyott szerelmét, éktelen haragra gerjedt. Forró teste dühösen szikrázott és lángolt, bevilágítva a sötét barlangot. Mérgesen előrántotta a szerelmesek kardját, mely jobban izzott, mint bármikor. Láng fogta a kardot és beleszúrta Gánosz jégvirággá fagyott szívébe. Ekkor megtört a gonosz varázslat és Csepp egy szempillantás alatt kiolvadt. Boldogan omlott Láng karjaiba. Gánosz sem halt meg, mert az izzó kard felolvasztotta szívében a jégvirágot, mely most már gyönyörű szépen ragyogott és virult és boldogan, barátságban éltek, amíg meg nem haltak.

2017 Budapest