Kosztolányi Karina: Az egérkirály kincse

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Nukki, a kisegér a zsúfolt hosszú utcán szaladgált föl s alá, ételt keresgélve. Nagyon kellett vigyáznia, nehogy rálépjenek. Szlalomozott a sok láb között. Egyszer csak észrevett egy kis kenyérmorzsát egy lyuk előtt.
– Van itt valaki? – kérdezte Nukki.
De mivel senki sem válaszolt közelebb merészkedett. Hirtelen két mancs nyúlt ki a lyukból és megragadták.
– Segítség! Csatornapatkányok! – kiáltotta, mielőtt végleg rázárták a csatorna ajtaját, miközben ők kiugrottak.
Eleget tudott Nukki a patkányokról, ezért nagyon megijedt. Sötét, nedves csatornában találta magát. Elindult, hogy megkeresse a kiútat. Ahogy ment, mendegélt találkozott egy hörcsöggel, akinek egyetlen álma volt csupán. Szerette volna, ha befogadná egy kedves kisgyerek. Útközben beszélgettek. Megtudta Nukki, hogy új barátját is foglyul ejtették s már régóta itt bolyong. Megkérte Nukkit, meséljen neki valamit, mert ő már régóta nagyon magányos, rég nem hallott beszédet.
– Egyszer régen – kezdte Nukki a mesét –, az egerek még egy csodaszép helyen laktak, Egérországnak hívták. Ott a fákon is sajt termett. Anyukámmal, apukámmal és még két testvéremmel éldegéltünk ott. Ez a kis földi paradicsom sok legendát őrzött magában. A leghíresebb közülük ez volt:
Régen megtámadták az egérkirályt a patkányok. Mindent leromboltak, de a királynak sikerült elmenekülne. Kincseit nem tudta magával vinni, ezért elásta, de segítségül nyomokat hagyott, hogy később ráakadjon. A legenda szerint az első nyomot egy versecske rejti:
„A gondolatodban keresd,
mert csak ott lelheted.”
Mindketten egyetértettek, hogy megkeresik a kincset, ha addig élnek is. Egy ideig töprengtek, hogy mit jelenthet a vers. Barátja végül azt találta ki, hogy ahhoz, hogy tovább jussanak, álmukban kell ráakadniuk a következő nyomra. Hamar elaludtak. Álmukban találkoztak az egérkirállyal, aki egy papírdarabot adott a kezükbe. Ez állt rajta:
„Ha a csatornából kiértek
egy erdő közepébe léptek.
Ott egy kunyhó áll, de
oda be ne menjetek,
mert boszorkányok laknak odabenn.
A házuk mellett ássatok,
ahová a felhő vet árnyékot.”
– Egy újabb nyom! – kiáltotta Nukki, és rögtön fölpattant. De nem a szokásos nyirkos helyen ébredtek, hanem az erdő közepén. A virágok frissen illatoztak körülöttük. Csak egy baj volt, sehol sem volt felhő az égen. Nukkinak az az ötlete támadt, hogy elcsennek a boszorkányoktól egy kis lisztet, és azt felfújják felhőnek az égre. Ez nagy nehezen sikerült is. A szél úgy összefújta a lisztet mintha tényleg felhő volna. Az árnyék helyén ásni kezdtek. Csak úgy repültek a földdarabkák. Egy kis papírtekercset ástak ki, Nukki hangosan olvasni kezdte:
„Ha e rejtvényt megfejtitek,
vihetitek a sok kincset!
Ami a nagy szakadékban
egy barlangban van.”
– De vajon hogyan jutunk oda? – kérdezte Nukki.
Szerencséjükre a szél éppen arra repített néhány falevelet. Felcsillant a szemük, ügyesen fel is kapaszkodtak rájuk. A nagy szakadékban gyönyörű vízesés zubogott, körülötte zöld moharuhába öltözött fák álltak. Amikor elérték a barlangot leugrottak a levelekről. Egyre beljebb és beljebb mentek.
– Zsákutca! – toppantott mérgesen Nukki.
Dühösen a falba rúgott, ami pedig csodák csodájára nagy porral feltárult. Mindkettejük szíve az izgalomtól a torkukban dobogott, mert két aranyból készült kincsesláda tárult a szemük elé, szebbnél szebb mintákkal díszítetve. Amikor felnyitották nem kincseket, hanem buborékokat találtak bennük. Elszomorodtak, hogy egy ilyen viszontagságos út után nem azt találták, amire számítottak. A hosszú út annyira kimerítette őket, hogy nem bírtak már hazamenni, ezért a barlangban tértek nyugovóra, hogy reggel újult erővel induljanak haza. Hamar elszenderedtek. Álmukban újra találkoztak az egérkirállyal, aki elmondta nekik, hogy ezek nem közönséges buborékok, hanem kívánságbuborékok. Úgy működnek, hogy be kell ugrani egy buborékba, mindegy hogy melyikbe, és teljesíti a kívánságukat. Oda repít minket, ahová a legjobban vágyunk. Mindketten egyszerre ébredtek fel, és gyorsan elmesélték, hogy miről álmodtak. Elbúcsúztak egymástól, és kiválasztottak egy–egy buborékot és egyszerre ugrottak beléjük. Hörcsög egy szépen berendezett, tágas terráriumban találta magát. Amikor kinézett, egy nagyon kedves arcú kisgyermek mosolygott rá. Teljesült a vágya! Ennél boldogabb már nem is lehetett volna. Eközben Nukki Egérországban tért magához. Amikor körülnézett látta, hogy az egész családja ott van. Úgy érezte, hogy ekkora boldogság nem is létezhet a világon! Mindketten magukkal vittek a tarisznyájukban pár buborékot, hogy akkor látogassák meg egymást, amikor csak szeretnék, hiszen a kalandjuk örök barátokká kovácsolta őket.

2017 Budapest

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.