Varga Zsófia: A csodacsupor

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy család. Anyuka, apuka, Panka, Peti és Palkó. Panka volt a legidősebb, utána következett Peti, majd a legkisebb, Palkó. Nagyon szegény módban éltek.
Egyszer a gyerekek kimentek a piacra, de nem volt egy vasuk sem. Észrevette ezt egy öregember, megsajnálta őket. Magához intette Petit, és megajándékozta egy csuporral. A csupor régi volt, kopottas is, a gyerekek mégis boldogan mentek haza vele.
Otthon Peti belerakta az utolsó darab csokiját. Másnap reggel, csodák csodája, a csupor tele volt csokival. Peti nagyot nézett, és elkezdte falatozni a sok finomságot. Evett, evett, míg végül egy maradt. Ezt otthagyta. Kíváncsi volt, hogy megismétlődik-e a csoda. Másnapra megint megtelt a csupor. Gondolkozott, mit tegyen. Megossza-e a testvéreivel, a barátaival? Győzött a kapzsisága. Nem adott senkinek, csakhogy napról napra egyre keserűbb lett a csoki.
Gondolt egyet, és a csuprot visszavitte az öregembernek.
– Bácsi kérem, keserű lett benne a csoki – mondta.
– Nem voltál meggondolatlan? – kérdezte a bácsi.
– Nem – felelte Peti, bár maga sem volt benne biztos.
Elgondolkozva hazament. Beletett a csuporba egy csokit, de másnapra semmi sem történt. Vajon mit ronthatott el? Törte a fejét, de semmi nem jutott eszébe.
– Végül is mindegy. A csupor hibás – mondta magának, és kihajította az ablakon.
Az öregember épp arra járt, és elvitte a csuprot, de hagyott egy üzenetet.

„Drága fiam, ide figyelj,
mindenre gondosan ügyelj!
Ha rájössz, mit hibáztál,
és persze rám találsz,
újra tiéd lesz a tál!”

Peti felemelte a fejét, és meglátta nővérét, amint kisöccsüket ringatja. Majd eszébe jutottak a barátai. Lehet, hogy rájött a megoldásra?
– Peti kijössz játszani? – hallotta meg Panka hangját.
– Megyek! – kiáltotta.
Felkapta az utolsó szem csokoládéját, és nővére kezébe nyomta. Panka nagyot nézett, hiszen Peti napok óta rá sem hederített.
Kint futkostak és kacagtak, így teltek a napok. Peti már el is felejtette a csuprot. Minden visszatért a régi kerékvágásba.
Mikor elérkezett Peti kilencedik születésnapja, eszébe jutott az öregember és az ajándéka. Kiszaladt az utcára, és nem hitt a szemének, az öreg ott állt kezében a csuporral.
– Gratulálok – mondta.
– De hát miért? – kérdezte Peti.
– Észre vetted, mit hibáztál. Erre nem sokan képesek.
– De hát… – dadogott Peti.
– Tessék! Itt a csupor.
– De nem érdemlem meg.
– De megérdemled, mert megtanultad, hogy nem jó irigynek lenni. Ha másokkal is megosztod, finom lesz megint a csoki.
Peti később már nem találkozott az öregemberrel, de ha a csuporra nézett, mindig eszébe jutottak a szavai. Szerényen, nagy szeretetben éltek családjával, és csokiból soha többé nem szenvedtek hiányt. Jutott abból az utca összes gyerekének is.

2017 Budapest