Papillon Eszter: Végvári egér

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

A kőszegi Vár közelében lakik egy kis egér. Nem is akárhol, egy pizzériában. Egy parkoló és egy út választja el a várat és a mellette lévő parkot a pizzériától.
A kis egér már jó ideje a pizzériában lakott, de nem csinált semmi rosszat ott. Nem szerette volna, ha a szomszéd vörös macska, vagy a tulajdonos házaspár a nagyeprűjével megkergetné. Napközben nem futkosott a pizzériában, nem rémisztgette a vendégeket, igen illemtudóan viselkedett.
Egyik nap, pont ezért, mert már nagyon unatkozott, és igencsak szép idő volt, arra gondolt, megpróbál átfutni az úton a parkba, közben megnézné a várat is. Nem volt egyszerű vállalkozás ez egy kisegérnek, mert sok autó, gyalogos, biciklis jár arra, és egy kisegér pedig bármilyen gyorsan szedi is lábait, méretét tekintve egy felnőtt ember tenyerében elfér. Vagy pont egy macska szájában!
Igencsak sokat tekingetett jobbra, balra, de azért uzsgyi, sikerült átjutnia. A nagy futás után egy kicsit megpihent a várfal tövében és jól körülnézett.
– Hú, de magas! – gondolta. – Ezt még embernek is nehéz megmászni! De fentről milyen szép lehet a kilátás! Fel kellene másznom!
S már nem gondolkodott rajta, elindult felfelé a várfalon. A köveken jól meg tudott kapaszkodni, hisz ügyes egér volt, de bizony már nagyon fáradt volt, s közben az egyik kiálló, pont egérméretű kövön megpihent. Ahogy kinézett, lenézett, meg is szédült rögtön.
– Juj, nem nézegetek lefelé, mert még leesek a végén!
S tényleg, fürge ügyes kisegerünk felért a várfal legtetejére! A legszebb kilátás fogadta ott, egérlábai alatt feküdt szinte az egész város. Látta a szőlődombokat a távolban, a város házait, a járókelőket, hallotta a zúgó harangokat a templomok tornyaiból, és óriásnak érezte magát, mert alatt volt minden és mindenki.
A nap erősen sütött, gyönyörű idő volt és egyszer csak furcsa, szédülős érzés fogta el, amikor újra fel-lepillantott a várfalról:
– Oh! Hol vagyok? Mi történik itt? – kérdezte a mellette lévő egértől.
Az egér szorgosan forgatta a kezében lévő kardot, vágta már az ellenséget a vár falán.
– Gyere, pajtás! Itt egy kard! Üsd, vágd, nem apád, nem anyád! Török! Aprítva jó!
A mi kis egerünk is magyar végvári vitéz ruhában volt, s mi mást tehetett? Fogta a felé dobott kardot és tette, ami egy végvári egérvitéz dolga. Aprította a törököt!
Mit tehet egy kisegér egy várvédő harcban? Nagyon sokat! A török lábán sebet ejt – az nagyon tud fájni ám –, vagy a papucsát szabdalja fel, hogy leessen a létráról, ami a várfalnak van támasztva!
Nagy volt a zaj, kardcsörgés, ágyúk zaja hallatszott mindenfelől, de a magyarok minduntalan visszaverték a törököket!
Amikor kisegerünk két török között körbepillantott, mindenki a várfalon volt! Még csinos egérlányokat is látott, akik a szalmakoszorúk fonásában segítettek az asszonyoknak, mert minden szorgos kéz, lény segítsége elkél a harcban! A szíve is jobban dobogott az egérlányok láttán, mert igen csinos pruszlikban, ruhákban fonták a koszorúkat.
S jöhetett bármennyi török, egerünk vágta, aprította kis kardjával, semmilyen török nem mászhatott át már rajta keresztül a várfalon.
Az égen hirtelen szürke fellegek jelentek meg, és eltakarták a napot, igazi felhőszakadás kerekedett. Olyan nagy, hogy kisegerünk úgy érezte, kiönti a sok eső a bőréből.
Amikor a zivatarból magához tért, kereste a várfalon a hős magyar vitézeket és egereket, akik vele együtt állták a török rohamot. De üres volt a várfal, újra a parkoló autókat látta lent, a harangok zúgását hallotta.
– Mi volt ez? Álom vagy valóság? – kérdezte önmagától.
Hosszan elmerengett ezen a gyönyörű álmon, mert úgy gondolta, csakis az lehetett! Sajnálta, hogy azokkal a csinos egérlányokkal nem tudott megismerkedni, de büszke volt, hogy jól forgatta a kis kardot, és sok török janicsárnak sebet hagyott a lábán!
Óvatosan lemászott a várfalon, de nagyon fáradt volt.
– Talán mégiscsak várvédő csata volt itt? – morfondírozott rajta. Nem lehet, itt mindig nyugalom, béke van!
Ekkor még nem tudta, hogy Kőszegen minden évben egy bizonyos augusztusi napon újra és újra eljátsszák a várvédő csatát a török ellen. Így létezhet álom és valóság, egy időben, egy helyen!

2017 Kőszeg