Szilágyi Máté Sámuel: Egy tál dödöléért

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy folyton álmodozó, ingadozó figyelmű tyúk, akit Tóbiásnak hívtak. Javítatlan, rossz tulajdonságainak meg is volt a fonákja. Mindig, mikor valami jól történt volna, akkor fordította visszájára a történtek szőnyegét Tóbiás figyelmetlensége. A most elmesélendő történetben kapta a tyúk a legnagyobb pofont a nagykesztyűs fonákélettől. Lássuk fel tud-e állni!
Egy szép nyári napon Tóbiás és kiscsibéi a tanya udvarán kapirgáltak élelem után nézve. A tyúk látszólag lankadatlan figyelemmel és árgus szemekkel vigyázta a rakoncátlan pipiket. Kellett is eme figyelem, mert egyszer vette le róluk az ember a szemét, s már egyet sem talált a virgoncaiból, pedig az ember figyelmes lény. Csakhogy Tóbiás figyelem terén még ember sem volt, csak egy butuska tyúk, így hát eljött az a pillanat, amikor megszakadt koncentrációja eddig is foszlott, sokszor bogzott fonala. Az történt ugyanis, hogy a gazdasszony egy tál gőzölgő dödölét tett ki az ablakpárkányra udvaron játszadozó kisfiának és Tóbiás azon gondolkozott, hogyan tudná elcsenni a finomságot, mielőtt a száz méterre levő gyerek odaérne. Sikerült is eme tolvaj cselekedet. A kisfiú, mire odaért igen furcsállta, hogy miért hívta az anyja, ha itt nincs semmi. Csakhogy, amíg őfelsége nem törődve kötelességeivel a királyi lakomán csámcsogott, addig szem elől vesztette csibenépét. Csak akkor ocsúdott fel I. Nemtörődöm Tóbiás, őkirályi felsége az úri lakomából, amikor nagy sötétség támadt az égen, s nagy cseppekben esni kezdett. Ekkor jött rá Tóbiás elkalandozott figyelmére, s keserű felocsúdásában falrengető óbégatásba kezdett, mire összesereglett a tanya népe. Együttérzően kérdezgették, hogy mi történt, de ő el-elcsukló hangján alig tudott válaszolni. Mire végre befejezte a sírást – ami nem kevés időbe telt – elmondta a történteket. Erre Bruno kutya, a tanya rendőre, máris kézbe vette az ügyet. Kifinomult labrador-szimatával kutatni kezdett az udvaron a csibék nyomai után és kis idő múlva rájuk is talált. A kerítésen túl az erdő felé vezettek. Hívta magával a tyúkot is, mert miatta vesztek el a pipik, így neki is vele kellett menni a keresésükre. Bruno, a jó szaglású németjuhász-labrador keverékkutya, pontos szimatát végig az csirke lábnyomokon tartva, kisvártatva elért egy kis erdőszéli dombra, ahol Róka Rudinak, a ravasz (szó szerint) csirkefogónak a lyukja volt. A domb alján megállt, s letette a végig hátán utazó Tóbiást a földre és gondosan mérlegelve tervet készített: „ A róka valószínűleg nem ette még meg a kiscsibéket, mert Tóbiás fél órával ezelőtt vesztette szem elől öt percre jércéit. Öt perc volt, amíg elmagyarázta érthetően a történteket. Ez eddig tíz perc. Amíg ideértünk még tíz, beleszámítva, hogy a pipik fáradékonyak és kicsi léptekkel haladnak könnyen lehetett fél óra az ideérkezésük. Tehát a csibék még életben vannak. Nem ronthatok be csak úgy nagy dérrel-dúrral a rókalyukba, mert Rudi
könnyen és fürgén bebújik az egyik járatába, ahová az én nagy testem nem fér be. Ki kell valahogyan csalni a rókalyukból…”. Tervei végrehajtásához azonban le kellett nyugtatnia a csibéi elvesztésének félelme alatt álló tyúkot.
Sikerült is neki, így Tóbiás képes volt segíteni az ebnek. Förtelmesen nagy lárma, hangos kotkodácsolás közepette kiállt a domboldalba vájt rókalyuk elé. Rudi látva a nagyobb, könnyen elejthető prédát, rá is akarta vetni magát, de mikor a lyukból kiugrott egy hatalmas ugató, vicsorgó test vetődött rá, éles fogaival marcangolva őt. Két másodperc alatt halott volt a róka. Tóbiás mérhetetlen hálával köszönte meg Bruno segítségét és hatalmas örömujjongások közepette ölelte szárnyai alá kisjércéit. Mind megvoltak hála Istennek! Megfogadta, hogy ezentúl csak akkor szakad el álmodozásában a külvilágtól, amikor annak ott az ideje. Soha többé nem feledkezett meg kötelességeiről. Padlóra küldte ez a nagykesztyűs fonákélet adta fájdalmas pofon ugyan, de nem ütötte ki és fel tudott állni, s akkorát sózott oda az élet rossz felének, hogy az menten szörnyet halt. Tanult az élet pofonjából.

2017 Székelyudvarhely (Románia)