Takács Emma: A múlt három szilánkja

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

200 évvel ezelőtt Reina, az idő istene megteremtett egy tükröt, amiben vissza tudta nézni a múltat. Egy nap, mikor Reina újra nézte Napóleon bukását, hogyan fagytak meg a katonái, egy erős széllökés miatt elejtette a múlt ereklyéjét, és a tükör 3 szilánkra tört.
200 évvel később, egy régészeti ásatáson egy szegény, kezdő régész rátalált az egyik szilánkra. Mivel nem kellett a lelet senkinek, nem tartották fontosnak, megtartotta magának. Ez a férfi, Lőrinc, Viviennek volt az apja. Vivienék családja nem volt túl gazdag, az anyuka egy nem túl sikeres újság szerkesztőjeként próbált megélni, apuka meg kezdő régészként igyekezett boldogulni. Mivel Lőrinc első ásatásán találta a szilánkot, családi ereklye lett belőle. Vivien nem túlságosan szerette az iskoláját, nem is igazán volt jó tanuló, sőt apukája bánatára töriből különösen rossz volt. Két ok miatt maradt mégis ebben a suliban, pénzhiány és legjobb barátja, Max, az osztálytársa miatt.
Egy nap a suliban „Hozd be a legértékesebb tárgyadat nap” volt. Vivi, mivel nem volt sok értékes tárgyuk, kénytelen volt a tükör szilánkot bevinni. Aznap különösen izgult, hogy ki fogják nevetni az osztályban, hogy nekik ez a legértékesebb tárgyuk. De végül összeszedte magát, és elindult. Miközben haladt az úton, elkezdett gondolkodni: Vajon mi lehet a múltja ennek a tükörnek? Addig-addig elmélkedett, míg beért a suli kertjébe. Legtöbbször elsőként érkezett, ezért most se lepte meg, hogy az iskola udvara még üres. Azért szokott ilyen hamar beérni, mert nem szeret délután, otthon leckét írni, ezért inkább ilyenkor szokta. Egyszer csak egy ismeretlen emberi hang ütötte meg a fülét, valaki ezt kiáltotta:
– Előre, nem fogtok megfagyni! Látjátok, máris melegebb van.
Riadalmában majd kiejtette a tükröt a kezéből, majd átvágott a focipályán abba az irányba, ahonnan a hangot hallotta. Egy töpszli, furcsa kalapos emberre lett figyelmes. Valahonnan ismerős volt neki, de mégse. Aztán hirtelen eltűnt a kisember, csak egy jelvény maradt a kalapjáról. A kislány annyira megdöbbent, hogy majdnem orra bukott. Gyorsan odaszaladt és felvette a jelvényt, nagy betűkkel rá volt írva: Napóleon. Vivinek eszébe jutott, hogy töri órán már volt róla szó, csak ő sajnos ezen az órán pont elaludt. Ez az ára a korán kelésnek. – gondolta. Ó, sietnem kell, még hátra van az a sok magyar házi. Így sarkon fordult, és besietett.
Nagy nehezen eljött az az óra, amikor mindenki bemutatta a saját értékes tárgyát. Vivi meglepődve látta, hogy Max csak ekkor érkezett be a suliba, ráadásul láthatóan megdöbbent volt. Ám ez még csak fele volt a furcsa dolgoknak. Ugyanis Max is egy hasonló tükör szilánkkal érkezett. Miután mindenki bemutatta a saját tárgyát, Max azt mondta, hogy az apja ezt a szilánkot búvárkodás közben találta.
A nap végén összegyűlt az osztály, és nézegették egymás csecse-becséit. A két jó barát döbbenten konstatálta, hogy kettejük tükör darabja összeillik. De ahhoz, hogy teljes legyen, még egy darab hiányzik. Miután Vivi elmesélte reggeli kalandját a köpcös tábornokkal, Max is elmesélte az ő kalandját:
– Engem reggel feltartott egy római gladiátor, velem akart párbajozni. De hirtelen eltűnt.
A két jóbarát úgy döntött, nyomoz egy kicsit a könyvtárban, hátha megtudnak valamit a tükörről. Sok könyvet átnéztek, és kettő ígéreteset találtak.
– Nézd – mondta Max – itt egy könyv, aminek a címe: A múlt tükre. Azt írják benne, hogy állítólag Mátyás királyt megmérgezték, abba halt bele.
– Érdekes, erről még soha nem hallottam, de szerintem nem ez a mi könyvünk. Itt van egy másik, ami jobban ide vág: Reina, a múlt istennője.
Belelapoztak a könyvbe, és a XIII. fejezetben azt olvasták, hogy az istennő elkészítette a múlt tükrét. Nem tudni mi lett vele, csak annyit, hogy eltörött. A mítosz szerint, ha valaki megtalálja mind a 3 darabját, és összeilleszti azon a helyen, ahol az utolsó darab volt, valamint elvégzi a megfelelő szertartást, mely szerint csinálni kell egy háromszöget, bele egy szemet, és a szemgolyó helyére kell illeszteni a tükördarabokat, akkor azok összeforrnak. Ha csak kettő darab van meg, a múlt és a jelen eggyé lesz!
– Na jó, de nálunk csak két darab van a tükörből – fontoskodott Max, majd a homlokára ütött. – Hát ezért történt velünk az a sok furcsaság ma! Muszáj megtalálnunk a hiányzó darabot!
– Mielőtt belekotyogtál, pont olvasni akartam, hogy hol a harmadik darab, hiszen az első kettő már megvan – szólt dacosan Vivien, és folytatta az olvasást.
„A harmadik darabot ott leled, hol ég és föld kék hegyen egybe kel. De vigyázz, mert medvék az őrei.”
Egy darabig csend ült rájuk, végül Max szólalt meg:
– Nem tudom, ez hol lehet. Kék hegy… de hát ennek semmi értelme!
– Lehet, hogy a kék benne van a nevében, és ez egy hegy – gondolkodott hangosan Vivien.
– Kékestető! – vágták rá egyszerre.
– Remek, mehetünk hegyet mászni. Juhú! – mondta csekély lelkesedéssel a kislány.
A újdonsült nyomozók egész nap alig várták, hogy vége legyen a tanításnak. Csak egy mondat ragadta meg a figyelmüket, mikor a tanár felolvasta a töri házit:
– Gondoljátok végig és írjátok le, hogy milyen élete lehetett Lucy-nak, a déli majomnak!
A „nyomozók” felkapták a hátizsákokat és rohantak Kékestető felé. Út közben fel se pillantottak az út szélén álló égő házra meredő ősemberre, se semmi ilyesmire.
Mikor elérték céljukat, pár percig csak meredtek az égbe magasló hegyre. Végül Vivien megszólalt:
– Azt hallottam, hogy érdemes hangosan, zörögve mennünk, hogy ne jöjjenek felénk a medvék.
– Jó ötlet! – mondta a kissé reszkető Max és el is indultak.
Szerencsére útjukat sem medve, sem semmilyen egyéb állat (kivéve egy mókust, akitől nagyon megijedtek) nem zárta el. Amint felértek, keresni kezdték a tükröt, amit végül a legöregebb fa tövében elrejtve találtak meg. (majdnem elbotlottak benne, így vették észre).
Gyorsan kerestek egy botot és a porba rajzolták a szem-formát, amiről a könyv írt. Véghez vitték a szertartást, és a tükör nagy fénnyel összeforrt. Az erős fény annyira elvakította őket, hogy csak kis idő elteltével vették észre az előttük álló gyönyörű nőt. Ő volt a múlt istennője: Reina.
Reina elsőnek körbe nézett, és így kiáltott:
– Ki volt az a bátorlelkű hős, aki megtalálta a tükröm darabjait?
– Mi voltunk – mondták kicsit zavartan a gyerekek.
– Köszönöm szépen, de már igazán nincs rá szükségem. – mondta enyhén zavartan Reina – Mivel visszahoztátok nekem, a tiétek lehet.
A gyerekek nagyon örültek, hogy megtarthatják a varázstükröt, így végül mégiscsak övék lett a legbecsesebb tárgy. Mielőtt elköszönhettek volna, Reina eltűnt, így útnak indultak hazafelé.
– Megnézzük milyen élete volt Lucy-nak? – kérdezte mosolyogva Max.
– Miért is ne, hátha jók leszünk végül töriből. – felelt Vivien.
És vidáman haladtak lefelé a hegyen, miközben a tükröt nézték.

2017 Budapest