Juhász Éva: Az úgy volt….

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregember. Ennek az embernek volt három fia. Semmijük nem volt, szegények voltak. Egy nap a legnagyobbik fiú elhatározta, hogy ő elmegy szerencsét próbálni. Az öreg egy batyut nyomott a fiú kezébe és útra engedte. A fiú ment-mendegélt. Eljutott egy nagy körtefához, s már éhes volt, ezért úgy gondolta, ami a batyuban van étel, jó lesz későbbre, és szakítani akart egy körtét. De akkor a fa rákiáltott .
– Ne merj leszakítani! Előbb metszd meg az ágaimat, utána ehetsz, amennyit akarsz!
A fiú furcsán nézett a fára és így szólt:
– Nem vagyok én őrült. Nyírd meg magad!
Azzal tovább ment. Ment, mendegélt és akkor egy kúthoz ért. Ez a kút elég régi volt. De a vize tiszta volt. A fiú meríteni akart a vízből, hogy igyon, de a kút is rákiáltott:
– Ha inni akarsz, tisztíts meg! Öreg vagyok én már – mondta a kút.
A fiú megint ránézett, nemet mondott, és gőgösen tovább ment. Akkor egy kemencét talált nem messze a kúttól. Néhány kenyér ott volt a kemence szélén és gondolta a fiú, hogy eszik. Már éhes és szomjas is volt. De ráadásul még elhagyta a batyuját is. A kemence is rákiáltott, hogy előbb foltozza be, utána ehet. De a fiú nem akarta. Mivel se étele, se itala, így hazament. Otthon nagy szomorúan nézik, hogy nem hozott semmit. Akkor a középső ment. De ő is úgy járt, mint az első. Aztán a legkisebbik ment. Találkozott a körtefával. A fa rögtön megszólalt:
– Metszd meg az ágaimat, utána ehetsz kedvedre!
A fiú fogta ollóját és megmetszette a fát.
Hirtelen annyi körte lett a fán, hogy a fiú nem tudta, hogy hová szedje a rengeteg gyümölcsöt. Ment tovább, ment-mendegélt. Találkozott a kúttal. Eléggé szomjas volt. A kút rá is rákiáltott:
– Tisztíts meg, utána ihatsz!
A fiú szépen kigazolta. A kút adott neki jó sok vizet. Így ment tovább. Akkor találkozott a kemencével. Látta, hogy lyukas volt és már alig élt szegény, hát befalazta, kicsiszolta, és lett annyi finomság ott a kemencén. A fiú megtöltötte a zsebét a ruháját, még a kalapjába is tett kenyeret, s kis cipókat, majd hazaindult. Hej, mikor meglátták hogy mindene tele van étellel, se szó, se beszéd enni kezdtek. Volt mit enniük, nem éheztek a családtagok, de még a rokonok se.
Ha a fiú nem lett volna ilyen jószívű és szorgalmas, az én mesém is továbbtartott volna.

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.