Harazin Dorina: Piroska a városban

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer a Földön egy nagyon nagy városban, egy nagyon kicsi akit kislány, Piroskának hívtak. Nevét osztálytársaitól kapta gúnyból, mert elég szégyenlős volt, és amikor hozzá szóltak mindig elpirult. Mivel az iskolában így hívták, már mindenki annyira hozzászokott, hogy az iskolán kívül is rajta ragadt ez a név.
Az egyik délután anyukája megkérte Piroskát, hogy menjen el a nagyihoz, mert épp itt az ideje meglátogatni. Piroska kicsit ellenkezett. Nem szeretett a nagyihoz járni, mert öreg volt, ezért a szaga is öreg volt, a háza is öreg volt és ezzel összeegyeztethetetlenül a stílusa nagyon modern. Piroska tudta, hogy a nagyi minden érzékszerve az idő múlásával magától ment tönkre, kivéve a hallását. A hallását magának tette tönkre, mert annyi kemény rockot hallgatott, vagyis inkább bömböltetett.
Szóval Piroska kicsit ellenkezett, de aztán csak belement a sétába. Az út a nagyihoz a városi parkon keresztül vezetett. Ez a park olyan volt, mint bármely más városi park. Voltak itt gyanútlan, rendes járókelők és rossz emberek is. Piroska ezt nem tudván vágott neki az útnak.
Ment, mendegélt az ösvényen, amikor egyszer csak megszólította valaki.
– Hé, kislány, merre lesz a séta?
– Megyek a nagyihoz, meglátogatom, mert már rég voltam nála.
– És a te nagyid gazdag? – kérdezte az ismeretlen.
– Igen, nagyon gazdag, a park másik oldalán lakik, a Gazdag utca 23.–ban, egyedül.
Az idegennek nem is kellett több, azonnal indult is, hogy „meglátogassa” a nagyit. Piroska úgy látta, mintha a titokzatos ismeretlennek hátulról lompos farka lett volna, de nem foglalkozott vele. Folytatta útját és egyszer csak meglátott pár kertépítő munkást, akik a parkban lévő tó körül dolgoznak. Néhányan virágokat ültettek, mások facsemetéket. Amikor elhaladt mellettük az egyik munkást pont baleset érte. Ahogy lehajolt, hogy a facsemetét egy kiásott gödörbe tegye, becsípődött a dereka, és ennyi. Onnantól se föl, se le. Ott görnyedt szegény mozdulatlanul és a többiek ezt észre se vették. Viszont Piroska, amint ezt meglátta, rögtön odasietett és segített a kertésznek leülni.
– Hogy hívnak kislány?– kérdezte a kertész.
– Piroska vagyok.
– Nahát, akkor Piroska ez ma a te szerencsenapod. Én nem egy egyszerű kertész vagyok, hanem én vagyok a fák őrzője. Olyan varázserőm van, amivel pillanatok alatt bárhol ott tudok teremni, hogy megmentsem a fákat, ha bántani akarják őket. Viszont ebben az esetben kivételt teszek. Ha bármikor szükséged van segítségre az életben, csak kiálts nekem és azonnal ott leszek, hogy segítsek.
Piroska megköszönte az ajánlatot, habár egy szót sem hitt el az egészből. Ment tovább az ösvényen, gyönyörködött a fákban, virágokban. Annyira elbámészkodott, hogy nem is nézett a lába elé és rálépett valamire. Hirtelen lepillantott és meglátta, hogy egy mókus teste az. Mint minden átlagos gyerek gyorsan keresett egy botot és megpiszkálta a szőrcsomót. Ekkor vette észre, hogy az állat nem halott, csak teljesen ki van merülve. Gyorsan elővett a táskájából egy üveg vizet és egy csomag mogyorós m&m’s cukorkát majd megitatta, megetette az állatot. A mókus, mintha az előbb nem is félholtan feküdt volna, azonnal felélénkült, és ezt mondta a kislánynak:
– Nagyon köszönöm, hogy megmentettél! Bár meg tudnám neked valahogy hálálni, amit értem tettél… Most nincs nálam semmi, de van egy csomó producer ismerősöm, bármit meg tudok neked szerezni: cd–t, könyvet, filmet, bármit. Csak csörögj rám!
Apró mancsával átnyújtotta névjegykártyáját és már ott sem volt. Piroska hirtelen azt sem tudta, hogy ébren van–e, vagy álmodik. Egy beszélő mókus? Ami ráadásul ajánlatot tesz neki és még névjegye is van? De hát tényleg ott volt a kezében a kártya. Összeszedte magát, elrakta a kártyát és indult is a park kijárata felé, ahonnan már látszott a nagyi háza.
Mindeközben a lompos farkú ismeretlen megérkezett a nagyi házához. Először nem hitte el, hogy jó helyen jár, mert az utca végéről hallani lehetett a házban üvöltő rock zenét. Úgy tervezte, hogy majd szépen, illedelmesen becsenget, valamilyen indokkal bebocsátást kér, aztán leteperi a nagyit és kész. Már csak meg kell ennie, el kell tüntetnie a nyomokat, fogni a szajrét és rohanni, rohanni minél gyorsabban, minél messzebbre.
Ám ez a terv az első pontnál megdőlt. A nagyi ugyanis a hangos zenétől nem hallotta a csengőt és nem nyitott ajtót. Az ismeretlen benyitott a házba és elindult a nappali felé. Közben már csorgó nyálától nedves száját nyaldosta hosszú nyelvével, fogát a finom falatra fenve. A nagyi mindebből semmit nem vett észre, a nappaliban táncolt egyedül, botjával hadonászott. Arra sem figyelt fel, hogy az idegen mögé lopózik és már nyitja is nagy álkapcsát, hogy a finom husit hatalmas fogaival széttépje. A nagyi még azt sem vette észre, hogy az idegen közel hajolt hozzá, így a tánc közben erősen meglendített botjával véletlenül úgy fejbe vágta, hogy az azonnal szörnyethalt. Mindezt már csak akkor érzékelte, mikor orra esett a testben.
– Hogy a fenébe került ide ez a farkas?– kérdezte a nagyi– Mondjuk, ha már itt vagy, jó leszel szőnyegnek. Csak azt nem tudom, hogyan nyúzzalak meg.
Ez idő alatt Piroska is odaért és látta, hogy a parkban megismert idegen valójában egy jó nagyra nőtt büdös farkas és most ez a szörnyeteg holtan fekszik a nagyi lábai előtt.
– Hát itt meg mi történt nagyi? Mi lesz most ezzel? – kérdezte meglepődve, még köszönni is elfelejtett. – Mit csinálsz vele?
– Á, szia, Piroska, anyád mondta, hogy jössz. Nem tudsz valakit, aki segítene megnyúzni? Olyan szép szőnyeg lenne belőle.
Piroska egy ideig gondolkodott, majd eszébe jutott az egyik frissen megismert barátja.
– Fák őrzője gyere, segíts! Szükségem van rád. – mondta, és ebben a pillanatban ott termett a kertépítő munkás, és azt kérdezte:
– Mit tehetek érted Piroska?
– Itt ez a döglött farkas, csinálj belőle a nagyinak szőnyeget.
Egy szempillantás alatt szőnyeggé változott a tetem, és a kertész már ott sem volt. Piroska és a nagyi lehuppantak a kanapéra, végignyújtották meztelen lábfejüket az új szőnyegen, melynek szőrszálai kellemesen csiklandozták talpukat.
– Mihez lenne kedved, mit csináljunk?– kérdezte a nagyi Piroskát.
– Tudod, van egy barátom, aki tartozik nekem. Nincs valami új cd, amit szívesen meghallgatnál?
Piroskának szerencséje volt, mert a nagyi egyik kedvenc zenekara pont a napokban adta ki legújabb nagylemezét. Piroska felhívta a beszerző mókust, aki pár perc múlva már ott is volt a cd–vel. Így a nagyi és unokája, Piroska, egész este csak zenét hallgattak, pizzát ettek és pihentek a frissen szerzett puha szőnyegen.

2017 Salgótarján

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.