Balogh Boglárka: Akáckisasszony és Mogyoróvitéz

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Aliz és Peti izgatottan foglalta el a helyét az ütött-kopott, rojtos kockás pléddel takart kanapén, nagyapjuk régi hintaszéke mellett. Kezükben forró kakaót s kiflit szorongattak várva arra, hogy elhangozzon a szokásos esti mese. Aliz általában szívesebben olvas tündérekről, bajba jutott királykisasszonyokról, daliás vitézekről, Peti pedig csatákról, beszélő állatokról, de abban mindketten egyetértenek, hogy a világ legjobb történeteit nagyapjuk mondja. Az idős férfi lassan letelepszik a fonott székbe, tenyerével végig simítja őszhajának kósza tincseit, majd látván a gyermekek izgalmát nem húzza tovább az időt, mesélni kezd:
Réges-rég, mikor az emberek rossz útra tértek és viszálykodni kezdtek, játszódik az én történetem. Egy szegény szabó egyedül nevelte egyetlen fiát, aki a sok viszontagság, hányattatás ellenére szép szál legénnyé cseperedett. Mikor elérte azt a bizonyos életkort megkérte édesapját, hogy süssön neki valamit s készítse össze cókmókját, mert biza katonának áll.
– Hamuba sült pogácsát kapott? – kérdezte Peti, aki valósággal rajongott a népmesékben szereplő legények híres útravalójáért.
– Azt bizony! Folytathatom? Az édesapa igen elszomorodott, de tudta a hazának szüksége van az újoncokra. Összekészítette tehát mindazt, ami kellett, könnyes búcsút vett egyetlen gyermekétől, majd szélnek eresztette őt. A fiú ment mendegélt, számos kiképzésen részt vett s hamarosan háborúba vonult. Ám a tragédia már az első megmérettetésen megtörtént. A nyílt terepen egy óvatlan pillanatban golyót kapott a bal vállába. A fiút sikeresen bevonszolták az orvosi sátorba, hogy az ápolók mihamarabb kitisztítsák a sérülést. A legény üvöltött fájdalmában, leírhatatlan kín járta át teste minden porcikáját.
– Ugye meggyógyul, ugye meggyógyul? – kérdezte könnyeivel küszködve Aliz, miközben maszatos arcát próbálta letörölni.
– Meg, te kis golyhó!– simított a férfi kérges kezével végig a kislány aranyfürtös buksiján.– Az egyik ápolónő, hogy csitítsa a beteg szenvedéseit, lázálmait, egy altatódalt dúdolgatott mindvégig miközben gyógyítatta. Így telt el hét nap s hét éjszaka mire az ifjú karja rendbe jött. A férfi, mikor megtudta, hogy ez a nő milyen önfeláldozóan ápolta, mennyi éjszakát virrasztott át miatta, akiről a bajtársai már lemondtak, beleszeretett. S ez a vonzalom kölcsönösnek bizonyult. Ám a háború nem foszlik semmivé egyik napról a másikra. Bármily nagy szerelem is talált rá, a férfinak harcolnia kellett. Újdonsült kedvesét azonban féltette, s ezért szülővárosa egyik félreesőbb kis szegletében hagyta, ott baj nem érhette. A régi stílusú ház tornácán buja akácfa tekeredett, szemben vele pedig egy mogyorófa nőtt. Mielőtt a fiú útnak indult így szólt kedveséhez:
– Látod ezt a szépséges akácfát? Ez Te vagy. A mogyoró pedig az én lelkemet tükrözi. Ha a két fának hajtásai összekapcsolódnak, akkor lelkünk eggyé válik s én hazatérek Hozzád!
– Jaj de romantikus! Vajon visszatért az ifjú, nagyapa? – türelmetlenkedett a kislány. A férfi nem válaszolt. Átnézve gyönyörű unokái felett megpillantotta feleségét amint épp egy nagy tál csörögefánkot hozott be a gyermekeknek. Az asszony, ahogy kilépett a házból, ősz hajába bele-belekapdosott a szél, s amikor a napsütés ráragyogott mintha egészen megfiatalodott volna.
Miközben a gyerkőcök az édességet majszolták, az idős pár megállt az akácos tornácon, nézték, ahogy egy újabb lila virág nyiladozik ott, ahol Mogyoróvitéz találkozott kedvesével.

2017 Miskolc