Haba Tamara: A titkos oldal

Egyszer, már majdnem két éve, nyáron, még vakációban édesanyámmal megpróbáltuk átrendezni a szobámban meglévő kis könyvtárat, s próbáltunk helyet keresni az új könyvek számára a zsúfolt könyvespolcokon.
Találtam az ezeregy könyvem között egy másféle, különleges könyvet. Nem is tudtam, hogy volt ilyenem. Nagy volt, kemény borítójú és nehéz. Az első oldalra valami furcsa nyelven volt írva. Nem értettem. Éppen ezért elkezdett érdekelni, ezért félreraktam későbbre. Amikor befejeztem a könyvespolcom átrendezését, rápillantottam újra arra a furcsa könyvre. Az internet segítségével rájöttem, hogy valamilyen arab nyelven volt írva a könyv címe.
– Ez igen aztán, különlegesség! – gondoltam magamban nagyon lelkesen.
A címe csak annyit jelentett, hogy „Itt minden el van rejtve”. Viccesnek találtam ezt a címet, mert ez a könyv mintha el lett volna rejtve az én könyveim között is.
Végre kezembe vettem. Szinte már reszkettem az izgatottságtól. Amikor beleforgattam, láttam, hogy a történet magyarul van. Kissé csalódtam. Így már nem is volt érdekes. Csak olyan volt, mint a többi könyvem. Le is tettem a kezemből. Amikor aztán vacsoráztunk, arra gondoltam, hogy mégis csak megnézem, mi lehet. Jól is tettem ezt. Fél hét alatt elolvastam, nagyon izgalmas volt. Elmondhatom, hogy a történet röviden arról szól, hogy van két titokzatos csoport, és ezek csatáznak egymás ellen. Egy kis fordulat volt a végén, mert nem a jó csapat nyert, hanem a gonosz. Azt gondoltam, hogy mégis igazam volt eleinte, s ez valóban csak egy átlagos könyv egy picit fura kezdettel, s a végét is furcsálltam, amiért nem a jó győzött, mint a mesékben szokott. Voltak benne érthetetlen mozzanatok is, amiket többször el kellett olvasnom ahhoz, hogy megértsem.
Aznap este, amikor befejeztem a könyvet, lefekvéskor furcsa érzésem támadt, csak hát sajnos nem tudtam, hogy mi is az. Álmomban azt láttam, ahogy valaki azt mondja nekem, hogy nézzem meg figyelmesebben a könyvet, mert nem minden az, aminek látszik. Nem is tudtam nyugodtan aludni, s már hajnalban megébredtem, pedig mennyire jó lett volna még aludni, ha úgyis vakáció volt! Megfogadtam a titokzatos személy tanácsát, s több heten át nézegettem figyelmesen a könyv oldalait. Már kezdtem feladni a keresgélést, amikor azt vettem észre, hogy az egyik oldal egy nagyon kicsivel vastagabb a többinél.
– Aha! Ez lehet az! Végre! – gondoltam magamban, s közben véletlenül hangosan is elkiáltottam magam. Még szerencse, hogy külön szobám van, s vastagak a falai.
Az oldal sarka be volt hajtva. Hogy én hogy nem vehettem észre ezt eddig? Az addig nem volt betűrve. Észrevettem, hogy itt két oldal össze van ragasztva. Mivel elég nehéz volt szétszedni, egy kés segítségével oldottam ezt meg. Amikor sikerült szétnyitni, teljesen meglepődtem. Egy rejtett oldal? Miért ragaszthatta valaki össze ezeket? Elég furcsa volt ez számomra. Ilyent még sosem láttam, sőt még el sem tudtam volna képzelni, hogy ilyen létezhet. Örültem ennek a plusz két oldalnak, s kíváncsian olvastam el ezeket. Arról szólt, hogy a gonosz, de egyben győztes csapat csalt, mert csak így nyerhettek a jó csapat ellen. Mert ugye köztudott dolog, tudja azt az egész világ, hogy mindig a jó nyer. Viszont nem csak ez volt oda írva. Arra is fény derült, hogy ki volt ez a két titokzatos csapat, s bizony tátva maradt a szám: az angyalok és az ördögök seregéről volt szó. Csak most kezdtem megérteni ez első oldalon lévő feliratot: „Itt minden el van rejtve.” De mostantól kezdve számomra már semmi sem volt elrejtve. Már minden világos volt, fényt derítettem mindenre.
A következő éjjel azt álmodtam, hogy valaki azt súgja nekem egy mély és rekedt hangon, hogy: „Küldetés teljesítve. Sikerült segítened az angyaloknak győzni. Most már sokkal több jó dolog lesz a földön. Gratulálok!”. Ijedtemben megébredtem, és megbizonyosodtam róla, hogy tényleg csak egy álom volt. Reggel már nem volt ott a könyv a helyén, még a nyoma sem látszódott. Végleg eltűnt.
– Itt minden el van rejtve. – gondoltam magamban, s mosolyogtam.
Elgondolkodtam, s még azóta sem tudom biztosra a választ: minden csak egy álom volt? Talán meg sem történt ez az egész? Sajnos ezt már nem tudtam meg, mert azóta sem találkoztam azzal a könyvvel. Láttam viszont egy ehhez kísértetiesen hasonlót a tiszteletes úr házánál a legfelsőbb polcon…

2017 Sáromberke

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.