Tamás Anett: A medve család
Sok–sok évvel ezelőtt, a kerek erdő közepében lakott a Brummogi család. Brum Papi az erdei tanács tagja volt, így a napja nagy része munkával telt. Ezalatt Mogi Mami minden figyelmét a két cseperedő bocsuknak szentelte. Soma és Tóni. A két külsőleg teljesen azonos kismackó természete mindenben eltért egymástól. Soma bocs, az örökmozgó, akit alig lehet megállítani egy pillanatra is, legfeljebb akkor, mikor szamócára jár idő. Kedvelt időtöltése a fáramászás, a tobozrugdosás, de a maci lányokkal is jól érzi magát. Tóni viszont szeret egész nap az avarban feküdni vagy édesség reményében kóborolni az erdőben. De egy mancsnyomnyival se tesz meg több lépést a szükségesnél, és ami az étkezést illeti, nem lelkesedik annyira a gyümölcsökért. Azt eszi, ami a fogára való, amit mértföldekről megérez a nózija, az pedig nem más, mint a lépes méz. Éppen ezért bundája alá felszaladt már néhány pluszkiló, amin társai viccelődni is szoktak, olyanokkal, mint: „messze van még a téli álom, ahhoz hogy elkezdj raktározni”.
Édesanyja mindig kérleli, hogy menjen játszani a testvérével és barátaival, ne csak a barlangban lustálkodjon és heverésszen mézet majszolva. Azonban Tóni bocs hajthatatlan.
– Olyan édesszájú vagy, mint az apád – gyakran ismétlődő mondata Mogi Maminak.
– És azzal meg mi a baj? Ha sokat mozog a medve, akkor nem látszik meg, azaz egy vagy két csupor mézecske. – Védekezik Brum Papi. – De hát nem tehetsz róla édes fiam, hogy anyád mozgásfóbiáját örökölted.
– Még hogy nem szeretek sportolni? Na, adok én neked. Akkor ezen a hétvégén én megyek horgászni Somával, te pedig mehetsz Tónival bogyókat gyűjteni. Majd meglátod, hogy boldogulsz a gyümölcsökkel.
Így is történt, ahogy a medve mama mondta. Szombat reggel elindult apa és fia összegyűjteni a vacsora egyik hozzávalóját, míg az anya, másik bocsával útnak eredt a tóhoz. Csakhogy egyikük napja sem a tervek szerint alakult. Mogi Mami nem bírta fia gyors tempóját, Soma pedig egyfolytában unatkozott, míg édesanyját bevárta. Kiérve a tóhoz se volt sokkal jobb a helyzet. Mogi Mami pár vízbe esés után szembesült azzal, hogy nem is olyan könnyű halat fogni, mint amilyennek látszik. Mindösszesen Soma fogott egyetlen egy árva keszeget. Ezzel indultak haza.
Eközben a másik páros napja se telt túl fényesen. Brum Papi is rájött, valójában nem is olyan egyszerű ez a bogyógyűjtögetés, és ehetne többet is, hogy felismerje őket. Először a kökény tépkedte meg bundájukat, majd sikerült egy mérges szömörce bokorral is közelebbről megismerkedniük. Így üres kosarakkal cammogtak hazafelé. Mikor aztán otthon találkoztak, a medve mama bundája szinte kifehéredett az ijedelemtől, amint meglátta Tónit és férjét. Azonnal Bagoly doktorhoz küldte őket, aki csodakrémet adott sebeikre és néhány jó tanácsot a jövőre nézve:
„Látja, kedves apuka milyen példát mutat bocsainak. Még jó, hogy csak ennyivel megúszták és nem ettek a mérgező gyümölcsökből. Tessék sokkal egészségesebben táplálkozni, hogy legközelebb meg tudja különböztetni ön is és Tóni is a galagonyát a mérges szömörcétől.”
Az ijedelmet követően nyugovóra tért a medve család, kivéve a falánk Tónit. Úgy gondolta harci sebei miatt igazán megérdemel egy pár vigasztaló falatocskát, így a dugi lépes mézét vette elő. Ette csak ette, míg el nem aludt felette. Reggel keserves hasfájásra ébredt. Mozdulni se tudott. Mogi Mami amint meglátta az üres csuprokat, rögtön tudta, hogy mohó fia jó kis gyomorrontást kapott. Kihívta a Bagoly doktort.
– Kedves anyuka – kezdte a doktor –, ezt bizony jól gondolta. Tóni fia a sok belakmározott méztől kiadós gyomorrontást kapott. Erre azonban semmilyen csodaszerem nincs. Egyen vadalmát, attól nem fog fájni a hasa. Diétázzon és pihenjen kicsit. A fogyókúra egyébként is ráférne, mert fel szeretném hívni a figyelmét a túlsúlyos mackót fenyegető veszélyekre. A fáradékonyság mellett, lassabban tud majd elszaladni a mérges méhek elől, és könnyebben vízbe fog pottyanni, ha halat akar fogni. A túl sok méztől pedig a foga is elromolhat.
Mogi Mami hallgatva a tanácsokra egy egészségesebb életmódot alakított ki torkos csemetéjének. Pár nap alatt Tóni meggyógyult és a következő alkalommal már testvérével tartott a játékban. Azonban mikor megérezte a lépes méz illatát nem bírt uralkodni magán, és a tilalom ellenére felmászott a fára érte. Ízletesen majszolta a megszerzett zsákmányt mikor egy váratlan pillanatban a gyengécske ág eltörött alatta. Tóni a mancsára esett és mérhetetlen fájdalmat érzett. Ismételten kihívták hozzá Bagoly doktort, aki egy rövid vizsgálat után megnyugtatta az ideges szülőket, hogy csak megrándult a mancsa.
– Kapsz rá egy kötést –mondta –, és ha egy hétig pihenteted, pikk-pakk meggyógyulsz. De remélem ez már elég figyelmeztetés volt számodra fiacskám, hogy megfogadd az eddigi tanácsaimat.
Már valóban elegendő lecke volt Tóni számára. Rájött, könnyebb egészségesen élni, mint a rossz szokásokon változtatni. Ő is olyan vékony, fitt és energikus szeretne lenni, mint testvére Soma bocs. Hisz akkor felismerné az ehető bogyókat, nem enné betegre magát, és a gally se törne le alatta. Ez tehát jó kis tanulság volt a fiatal mackó számára ahhoz, hogyan legyen egészség és boldog medve a jövőben.
2017 Miskolc