Viola Boglárka: Egy rövid szerelem

Anna morcosan nézett Marcira. – Megmondtam, hogy mosd meg a kezed, miután kutyáztál!
– Nyugi Mamus!
Ez ma már a harmadik kiakasztó dolog, amit Marci elkövetett. Nem elég, hogy leette a fehér pólóját lekvárral, hogy bejött sáros cipővel, de kutyás kézzel is eszik! Ez egyszerűen elviselhetetlen!
– Miért is mentem bele ebbe?
– Már megbeszéltük. A házas élet ezzel jár. De most sütöd azt a palacsintát, vagy nem?
– Eddig is sütöttem, csak megetted.
Anna elvette a lila tányért Marci elől és miután elmosta, gondosan törölgetni kezdte. – Annyi mindent kell csinálnom! Legalább a gyerekekért elmehetnél a suliba…
– Persze.
Marci, mint afféle engedelmes férj, nagy lendülettel felállt, majd elindult a gyerekekért. Kinga és Dani már egy ideje elindultak hazafelé, csak út közben megálltak pitypangokat szedni. Mikor Marci megtalálta őket, kissé mérgesen rájuk szólt, hogy ne kószáljanak mindenfelé, de látva, hogy a gyerekek milyen jól szórakoznak, ő is elkezdett virágokat szedni. Anna otthon türelmetlenül üldögélt a konyhában. Várta, hogy jöjjön a család, de hiába. Végül ő is felkerekedett, hogy megkeresse az elkóboroltakat. Ahogy rájuk talált, karba tett kézzel állt meg előttük:
– Én otthon főzöm nektek a finomabbnál finomabb ételt, ti pedig itt lézengtek!
– Anyu, csupán neked szedtünk virágokat – nyújtott oda Dani Annának a sárga csokrot, kissé szégyenlősen.
– Ez esetben talán elnézem, hogy sokáig elmaradtatok.
A csapat együtt indult vissza a házba. Békésen ebédeltek, mikor jött az óvó néni szólni Annának, hogy jöttek érte a szülei.
– Hát akkor megyek. Sziasztok! – azzal a szőke copfos kislány már el is tűnt.
Dani pedig Marci felé fordult:
– Legközelebb lehetek én a papa?

2017 Székesfehérvár