Zs. Somló Dániel: Bozót boszi és a pamutorrú nyúlfarkas

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Hol volt, hol nem volt, valamikor nagyon régen, élt a Kerek erdő közepén egy sumák, haspók farkas. Úgy hívták hogy Zabbancs. Haspók volt, mert enni, mindennél jobban szeretett. Mindennek örült, de leginkább a nyúlhúsra fájt a foga. Egyszer aztán a kerek erdei nyulak megunták a rettegést, és úgy döntöttek ennek fele sem tréfa, inkább elköltöznek, semmint hogy megvárják , hogy Zabbancs mindenkit felfaljon. Így is tettek összepakoltak, aztán uccu neki, felvették a nyúlcipőt, és meg sem álltak a szomszéd erdőig. De az nem akármilyen erdő volt ám, hanem a Bozót Boszi birodalma. Bozót Boszi egy nagyon híres természetvédő boszorkány volt. Óvott minden növényt és állatot. Mikor meglátta az elesett nyuszi családot, csodálkozva kérdezte:

– Hát ti, kik vagytok, és mi járatban erre?
– Mi vagyunk a Pihe család, és a ronda Zabbancs elől menekülünk. A gonosz ordas sorra fal fel bennünket, így ott kellett hagynunk otthonunkat, és új menedéket keresünk – mondták szepegve.
Azonnal befogadta őket és varázsolt nekik gyönyörű házacskákat, pihe-puha szalmaággyal. Hanem Zabbancs nem nyugodott bele, a nyúlcsalád elköltözésébe,
– Hát az mégsem lehet, hogy én eztán már csak békát eszem. Megkeresem őket! – gondolta.
El is indult a szimata után, és nem sokára meg is találta őket. Elborzadva látta, hogy a boszorka védelme alatt álnak Pihéjék!
– No nem baj, majd ezt is megoldom! Hihi, majd beöltözök nyúlnak, és a buta nyanya majd betesz engem is a nyuszikák közé. Aztán, hát…, kinek tűnik fel, ha egy-két nyuszkóval kevesebb lesz – gondolta a sumák ordas. Így is tett. Fekete zokniból csinált magának cuki nyuszi pamutorrot, egy fehérből meg tapsifület.
– No ezzel megvolnánk! – gondolta, és visszaindult Bozót Boszihoz.
Bekopogott, és ki is nyitotta neki az öreg boszorka az ajtót. A nyusziknak egytől egyig leesett az álla hogy ki ez a rettenetes furcsa szerzet. Nagy fülű, gombóc orrú mint ők, de a farka, hát az nagyon félelmetes. Ismerősen félelmetes.
Bezzeg Bozót Boszi egyből tudta ki az, és miben sántikál.
– Na megállj, majd én móresre tanítalak! – gondolta magába.

– Ki vagy te és mi járatban? – kérdezte Zabbancstól, mintha nem ismerné fel.
– Én egy szegény nyuszkó vagyok, és szeretnék itt lakni.
– Úgy, hát gyere ha szeretnél – mondta – neked is varázsolok egy nyusziházat, rendezkedj be, aztán vacsoránál várunk szeretettel.
– Köszönöm a kedvességed! – mondta Zabbancs. Kipakolt, és alig várta a vacsorát.
– Biztos valami fincsi husi lesz! – gondolta. Gyorsan vissza is ment a Boszihoz, ahol már terítettek. Ő is bekopogott, majd belépett, és leült az asztalhoz. Hanem aztán volt nagy meglepetés, hozták is a vacsorát. Fincsi ropogós káposztát, meg zamatos répát. Mindenki boldogan vacsorázott, csak Zabbancs ült az ételt turkálva.
– Na mi van Nyuszikám, – szólt Bozót Boszi – tán beteg vagy, fáj a hasad?
– Nem fáj semmim – mondta undorodva Zabbancs.
– Éhes vagyok! – kiáltott Zabbancs! Azzal felugrott az asztalra és a legdagibb nyuszkóra vetette magát. De Bozót Boszi sem volt rest.
– Girbe-gurba pamutorr, legyen a csalóból, farkasnyúl!
Ebben a pillanatban Zabbacs pamutorrú plüssfülű farkasnyúllá változott. Jaj nagyon megijedt szegény, hogy mi lesz most vele. A nyuszkók meg úgy kacagtak, hogy a könnyük is kicsordult. Zabbancs vonyítva rohant hazáig. Az erdő állatai, aki csak látta, mind a hasukat fogták a nevetéstől. Otthon a tükör előtt sopánkodva sírdogált.
– Mi lesz most velem, jajajaj!
Hát a tükörbe egyszer csak előtűnt Bozót Boszi képmása, és így szólt:
– Ha megígéred, hogy jó leszel, és egyet sem eszel többet meg az én nyuszikáim közül, visszavarázsollak.
– Megígérem, megígérem! – hüppögött Zabbancs!
– Girbe-gurba rikkancs, legyen e viccből Zabbancs! – és abban a pillanatban visszaváltozott Zabbancs. A rémült farkas soha többé nem evett nyulacskát. A nyuszikák máig is boldogan élnek, ha meg nem haltak. Ha Zabbancs vissza nem változott volna, az én mesém is tovább tartott volna.

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.