Fodor Zsombor: Svindli

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Svindli a szemfényvesztő mágustörpe az erdészház tornácán fülelt. Mivel állatok között élt az erdőben, gyakran kilopakodott ide, hogy embereket is lásson. Kedvelte az itt élő idősebb házaspárt.
Most is hatalmasakat kacagtak, miközben az ablakpárkányon álló virágcserépből figyelte óvatosan őket.
– Majd adok én neked tejszínhabot a papucsodba! – kiáltotta a magas, bajszos erdész. – Visszakapod még!
A fotelt megkerülve játékosan szaladt az asszonyka után, aki még menekülés közben is kuncogott.
– Április bolondja! – fordult hátra. – Ez a legjobb nap az évben, amikor szabadon megviccelhetlek, és készülj, mert nem ez volt az egyetlen tréfám mára!
A törpe még nézte őket egy darabig, majd felcsillant a szeme:
– Néhány kópésággal én is felvidíthatnám az állatokat, úgyis fáradtak, és túl komolyak még így a tavasz kezdetén.
Visszament az erdő mélyére, megállt egy lombjait éppen bontogató tölgyfa tövében, és lassú forgás közben így duruzsolt:
– Gombás fasírt, hagymás zsemle, legyen ma minden összekeveredve! – és csukott szemmel toppantott, amitől egy szempillantás idejéig sötét lett, majd újra világos.
– Ideje, hogy megnézzem a művemet! – somolygott, és elindult találkozni a rengeteg lakóival.
A koránkelő nyúlpapa – aki minden reggelét a répás kert körbeugrálásával kezdte – ébredt szokás szerint elsőként, és meglepetésében felkiáltott szemeit a fülével eltakarva:
– Szent káposztás pogácsa! Hát veled mi történt asszony?! Olyan kackiás bajuszod van, mint III. Répafaló Iván nagybátyámnak!
– Te meg se szólalj, amikor úgy váltod a színedet, mint egy diszkógömb! – ugrott ki az ágyból Áfonya, a nyúlmama.
Svindli ekkor nagy nevetés közepette bekiáltott az ablakon:
– Április bolondjai! Éljen a Bolondok napja! Gyertek utánam!
A nyuszipár válasza nem is hallatszott, mert éles sivalkodás jött a bozótosból, onnan, ahol Tóbiás, a vadkan él népes családjával.
A szülők szörnyülködve dörzsölték malacaik hátát, mert az amúgy gyönyörű mogyorószín csíkok helyén rózsaszín pöttyök éktelenkedtek, a lánymalacok legnagyobb örömére. Értetlenül nézett az egész család, amikor a csibész törpe kacagva odakiáltott:
– Április bolondja! Éljen a Bolondok napja! Gyertek velünk Ti is!
Ahogy a rétre mentek, csatlakozott Szilám, a szarvas, akinek messze erdőkön túl híres agancsa helyén két csokor mezei virág illatozott. Nyomában zergeként szökelltek és ettek a farkasok.
Svindli nagyon jól szórakozott. A többi állat, ha a saját változásán meg is illetődött, másokén egészen felvidult.
A tisztásra érve, tanácstalanul nézelődő tehénnagyságú mókusok, négylábú, szőrmebundás madarak várakoztak. Amikor azonban megjelent Emil, a ravasz róka, akitől mindenki tartott, nem bírták tovább, és kitört belőlük a nevetés. A róka ugyanis akkora lett, mint Cilla az egér, és ez csak fokozódott, amikor megszólalt:
– Ki tudja mi ez a szörnyűség? Mi történt az erdőben? – vékonyka hangon szinte cincogta.
A válasz egy kicsit váratott magára a kacagástól, mert a zajokra Miksa, a mackó is megérkezett, megszokott barna bundája helyett tigriscsíkosban, ráadásul nyolc lábon.
– Áp-ri-lis bo-lond-ja! – mondta a vihogástól szaggatottan a mágustörpe, majd az oldalát fogva, összeszedve a megmaradt komolyságát elmesélte a reggel látottakat:
– Ma Április 1-je van az embereknél, a Bolondok napja. Ma mindenféle tréfával megviccelik barátaikat, családjukat szeretetből, a bolondját járatják egymással, és jól érzik magukat. Csak egyetlen napra szól, ezért próbáljatok Ti is jól szórakozni nemcsak másokon, hanem magatokon is!
A törpécske lakótársai beváltották reményeit. Miután megértették mi történt, és mi a játék lényege, nagyon jól mulattak. A tavaszi unalmas fészek- és odútakarítás helyett vicces meglepetéseket készítettek, zengett az éledő erdő a hangos „Április bolondja!” kiáltásoktól.
Este Bolondbállal zárták a napot. Most ugyan nem a tücskök hegedültek, az uszonyaik miatt, hanem Emil, a róka, és Miksa adta az ütemet, miután nyolc lábbal dobolt. A pókok világítottak szentjánosbogárként, és Nyúlapó diszkófénye még az erdőszélén is látszott.
A buli fénypontjaként Tóbiás betolta a tortát, amit cinkosul kuncogva körülálltak.
– Svindli! Te fújd el a gyertyát, hiszen neked köszönhetjük ezt a rendkívüli napot!
A kis szemfényvesztő meghatódva odahajolt, és ekkor kiugrott Sanyi, a borzkölyök a süteményből.
– Április bolondja! – kiáltották egyszerre.
Svindli a döbbenettől hátralépett, és belecsücsült egy gondosan odakészített lavór eperzselébe.
– Ezt megérdemeltem – bólogatott, és nevetett a többiekkel.
Éjfélkor minden állat visszaváltozott, és fáradtan, de boldogan indult haza. Úgy érezték, megtapasztalva mások gyengeségeit, adottságait, közelebb kerültek egymáshoz. Picit megértőbbek lesznek ezután.
Elhatározták, hogy ezután minden évben amíg él a gyönyörű erdő, ők is megünneplik együtt a Bolondok napját.

2016