Halász Vivien: A kisbárány és a farkas története

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy bárányka és egy farkas. Egy erdőben éldegéltek úgy, hogy egyik a másikat nem is ismerte.
Egy nap a kisbárány sétálni indult. Tavaszi virágokat szeretett volna szedni anyukájának. Ahogy lépegetett a fák közt, egyszer csak eléje toppant valaki, és így szólt vastag hangján:
− Ki vagy te, fehér bundájú ismeretlen?
− Én vagyok a kisbárány. És benned kit tisztelhetek, szürke szőrű idegen?  − kérdezte kíváncsiskodva.
− Én pedig a farkas vagyok. És Te hova igyekszel ilyen sietve?
− Anyukámnak viszek virágot, de előtte még falatozok egyet a közeli réten  − bégette vissza neki kedvesen a bari és máris szaladt tovább.
A farkas azonban nem hagyta annyiban. Neki nem volt elég ennyi beszélgetés. Ő közelebbről is meg akarta ismerni az új jövevényt. A gondolattól szinte összefutott a nyál a szájában. Kieszelt egy fondorlatos tervet: követi a báránykát, és amikor az a virágokkal lesz elfoglalva, hamm, bekapja.
A bárány sem volt azonban oktondi. Hiába lopakodott olyan ügyesen a mi farkasunk, a kis bari eszén nem tudott túljárni. Gyorsan előreloholt, csapdát készített a farkasnak, jól álcázva azt. A nagy fűben lapulva várta, mikor érkezik az ordas.
Jött is az nemsokára. Beleszagolt a levegőbe, megérezte a ínycsiklandozó barihúst, egy nagyot lépett és máris a csapdában találta magát. Össze-vissza törtek a csontjai.
A kisbárány pedig előbb teletömte a pocakját, majd hatalmas csokor virágot szedett a mamájának. Így indult hazafelé. Otthon elmesélte, mi történt vele. Egyetlen farkassal se találkoztak ezután, így hát boldogan éltek, míg meg nem haltak.

2016