Beke Szonja: A borz kalandja

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Egyszer volt egycsalád, akik a tengerparti nyaralás végén készülődtek haza. Szonja a szőke kislány szomorú volt, mert vége lett a nyaralásnak. Amikor szomorú volt mindig elővette kedvenc barátját, Büdöskét, a borzot. Büdöske, a borz egy nagyon puha és a nevével ellentétben nagyon kellemes illatú plüss állatka volt. Szonja még óvodás korában kapta, azóta mindig magával viszi mindenhová. Indulás előtt még utoljára szerette volna látni a tengert és leszaladt a partra. Természetesen a borzot is vitte magával a kistáskájában és szomorú integetés után szaladt az autóhoz. Az autóhoz érve a kistáskáját betette a csomagtartóba és már indultak is a hosszú útra. Szonja nem vette észre, amikor szaladt vissza a tengerpartról kiesett borzija és ott maradt a bokor alatt.
Este lett mire hazaérkeztek, Szonja első dolga volt, hogy a borziját megkeresse és befektesse az ágyba. Hiába kereste, nem találta és egyre szomorúbb lett. Az egész család kereste, mindent táskát megnéztek és az autót is átnézték, hátha kiesett, de nem találták. Szonja könnyes szemmel feküdt le, először Büdöske nélkül mióta megkapta. Nem tudott elaludni, mert egyedül volt. Azt kívánta, hogy bárcsak előkerülne, és ismét együtt lennének. Ezt a kívánságot meghallotta egy jóságos tündér és eldöntötte, hogy segít. Egy varázslat segítségével a borzot életre keltette, aki még mindig a bokor alatt volt, ahová kiesett a kistáskából.
Borzi kinyitotta a szemét és megmozdult, és az első gondolata az volt, hogy meg kell keresnie a legjobb barátját, Szonját.
Amikor körülnézett akkor hirtelen megijedt, nem tudta, hogy hol van. Idegen volt minden és egyedül volt. Ahogy ott szomorkodott odarepült egy sirály, hogy segítsen. A borz elmesélte, hogy mi történt vele, és a sirály megsajnálta és megígérte, hogy segít neki. Felvette a hátára és elindultak. Büdöske csodálta a tengert és közben pedig nagyon félt is, hiszen ilyen magasan még soha nem volt. Ahogy elhagyták a tengert és a hegyek felé közeledtek, a sirály leszállt és szomorúan mondta, hogy nem viheti tovább.
– Tengeri madár vagyok, és csak itt tudok élni és táplálkozni, nem mehetek a hegyek közé az erdőbe.
Büdöske megköszönte a segítséget és folytatta az utat hazafelé. Az erdőben kezdett sötétedni és egyedül volt. Kezdett félni, de eszébe jutott Szonja és minden bátorságát összeszedve folytatta az útját. Teljesen sötét lett az erődben és különös hangokat hallott. Még soha nem volt egyedül a sötét erdőben és nagyon félni kezdett. Megállt, mert félelmetes huhogó hangot hallott, próbált elbújni, de annyira megijedt, hogy a nem tudott megmozdulni. Hirtelen egy fényes szempár jelent meg a fa tetején és gyorsan közeledett felé. A borz felkészült a legrosszabbra, hogy valami gonosz közeledik felé és becsukta a szemét. Remegett a félelemtől, de nem történt semmi. Óvatosan kinyitotta a szemét és egy hatalmas bagoly állt mellette. A bagoly megkérdezte, hogy miért van itt az erdőben, ami elég veszélyes egy ilyen kis állatnak. Büdöske elmesélte a történetét, és a bagoly is megsajnálta és megígérte, hogy segít. Felvette a hátára és már repültek is tovább. Hosszú repülés után messzi távolból kezdett világosodni, a nap kezdett felkelni, közeledett a reggel. A bagoly megállt és elbúcsúzott a Büdöskétől, mert nem vihette tovább. A borz csodálkozott, hogy miért nem, és akkor a bagoly elmondta, hogy éjszakai madár. Nappal alszik, mert az erős fény bántja a szemét, ezért most visszatér a fészkéhez aludni. A sirály és a bagoly segítségével nagyon sokat haladt a cél felé, de még mindig az erőben volt. Ahogy ment az erdőben hirtelen megállt, mert nem tudta, hogy merre kell menni tovább. Ahogy ott állt egyszer csak megjelent a róka és neki is elmesélte a történetét. A róka is megígérte, hogy segíteni fog és egyből elindultak. A nagy sietés közben nem vették észre, hogy egy éhes farkas csapat követi őket. Az erdőből kiérve egy széles patakhoz értek és megálltak. Hidat kerestek, hogy át tudjanak menni, de csak egy hódgátat találtak. Ahogy a gáthoz értek, valami zajra lettek figyelmesek. A hátra néztek és látták a gonosz, éhes farkas falkát, amit rohantak feléjük. Nagyon megijedtek és elindultak gyorsan a hódgáton keresztül, a farkasok meg követték. Egyre közelebb értek a farkasok és Büdöske meglátta a vízben úszó hódokat és kérte, hogy segítsenek. Hódok megláttak a gonosz farkasokat és gáthoz úsztak és megnyitották. A farkasok megálltak, mert nem tudtak átmenni a vízen.

Beke-Szonja_A-Borz-kalandja

Borzi megköszönte a segítséget és tovább mentek. A róka megállt és elköszönt, mert a város közelébe értek. Borzi megköszönte a segítséget és elbúcsúzott a rókától. Elgondolkodott Borzi, hogy fogja megtalálni Szonját, ebben a nagyvárosban. Ahogy ott ült, galambok szálltak le mellette. Büdöske megkérte, hogy vigyék be a városba, mert a barátja már biztos nagyon szomorú. A galambok felvették a borzot és repülni kezdtek vele, és mire haza értek vele, már késő este lett. A galambok odarepültek Szonja nyitott ablakához és Borzi megköszönte a segítséget. Bemászott az ablakon és most már minden ismerős volt, annak ellenére, hogy nagyon sötét volt. Mindenki aludt és Büdöske bemászott Szonja mellé az ágyba és odabújt hozzá. Nagyon boldog volt és hamar elaludt, mert nagyon elfáradt a hosszú kalandos út során. Ahogy elaludt Szonja mellett a varázslat megszűnt és Büdöske ismét egy puha, jó illatú plüss borz lett. Szonja reggel felébredt és meglátta a borzot, nagyon boldog volt és megígérte, hogy mostantól sokkal jobban fog vigyázni a legjobb barátjára.

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.