Juhász Bernadett: A cérna és a tű kibékülése

Juhász Bernadett a cérna és a tű kibékülése _Juhász bernadett

Juhász Bernadett illusztrációja Gratulálunk, bekerült rajzod a mesekönyvbe!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falu. Abban olyan kedves emberek laktak, hogy csuda! Nagy híre is volt. Az egyik kis házikóban kandalló melegítette fel a szobát. Ott ült egy öreg néni. Nini, ez Julcsi mamája! 
– Csókolom, mit tetszik varrni?
– Julcsikának szoknyácskát.
– És miért tetszik varrni Julcsikának szoknyácskát?
– Neve napja van Julcsikának.
– Biztos szép szoknyácskája lesz Julcsikának.
– Magam is úgy vélem.
– És milyen színű lesz? És milyen mintás lesz?
– Rózsaszín lesz virágos, pillangós mintával.
– És hol van a tű meg a cérna, hogy megvarrja? Mert látom, hogy megvan az anyag, de nincsen tű meg cérna.
– A cérna és a tű a varródobozban van, virágom, Kukkants csak bele!
– Jól van, akkor megnézem. Nincs is benne!
– Tényleg nincs?
– Nincs hát. Nézze csak meg!
– Mert közben, még amikor a szekrényben volt a doboz, kijöttek belőle. Nem is akármiért. Elkezdtek veszekedni a dobozban, ezért kigurultak belőle. most jött csak az igazi vita. Megszólalt a tű.
– Hé, te cérna! Miért löktél ki a dobozból?
– Nem is igaz, hogy én löktelek ki?! Inkább te!
– Várjál csak! Hallottam, hogy azt mondta a nagymama, hogy Julcsikának szoknyácskát varr. És ha nem békülünk ki, akkor hogy tudja megvarrni, a szoknyácskát Julcsikának? Ha te nem jössz, cérna, akkor nem tudja.
– Igazad van! Tényleg! Csak nem tudom, hogy tudnánk kibékülni! Hiszen ha már egyszer megtettük, nincs visszaút.
– Igazad van! És ha megkérdeznénk a bölcs ollót? Ő nagyon sokat hallott és tapasztalt, biztos tud nekünk segíteni.
Megkérdezték az ollót, hogy mit tegyenek.
– Olló bácsi! Tudna nekünk segíteni?
– Miben kell segíteni nektek?
– Hogy cérnával ki tudjuk békülni.
– Lássuk csak! Megnézem a könyveimet. Itt van, ni! A ki-bé-kü-lés fe-je-ze-tet. Csak annyi a dolgotok, hogy bocsánatot kértek egymástól.
– Nagyon szépen köszönjük, olló bácsi, a tanácsot!
– Cérna, szerintem, olló bácsinak igaza van.
– Szerintem is.
– Akkor mire várunk még? Béküljünk ki! Bocsánat, cérna, hogy megbántottalak.
– Én is sajnálom, hogy veszekedtünk.
– Ki is békültünk, ennyiből tartott, hogy jóvá tegyük, amit csináltunk. Most szaladjunk gyorsan mamácskához, hogy meg tudja varrni Julcsikának a szoknyácskák!
Kibékültek, s ezen túl békében éltek. És készen lett Julcsikénak neve napjára a szoknyácska.

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.