Skornyák Zsófia: A csodás játszótér

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, ahol az a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy játszótér. Volt rajta hinta, mászóka, homokozó, csúszda, mellette pedig egy nagy libikóka. A homokozó mellett egy favonat állt, egy rakéta alakú mászóka és egy nagy, fából készült hajó. A hinta láncai minden libbenésnél nyekeregtek. A mászóka festése is megkopott, a favonatról is hiányoztak már a díszítések. Régen, minden nyári napon késő estig gyerekzsivaj hallatszott a játszótérről. Mostanában kevesebben jönnek le ide. Az egyik éjjel a favonat nagyot sóhajtott és így szólt:
– Olyan szomorú vagyok, mert napok óta nem játszott velem senki. Azt hiszem, ha továbbra sem keresnek bennünket a gyerekek, akkor Seholországban fogunk kikötni!
Másnap éjjel a mászóka szólalt meg:
– Miért nem jönnek hozzánk a gyerekek? Már teljesen berozsdásodnak a rúdjaim!
A harmadik éjjel a csúszda szólalt meg:
– Lehet, hogy már nincsenek is gyerekek, azért nem keresnek minket? Ki kell találnunk valamit, mielőtt mindannyian Seholországba kerülünk! – mondta a rakéta.
Elhatározták, hogy másnap az első játszótérre érkező gyereket elrepítik Meseországba. A játékok nagyon sokat vártak az első gyerekre. Délután beszaladt egy kislány a kapun és leült a hajó lépcsőjére. A hajó lágyan ringatni kezdte. A kapuban ekkor megjelent egy másik, copfos hajú kislány és odakiáltott a hajón ringatózó barátjának:
– Eljössz velem az új játszótérre?
A kislány leugrott a hajóról és odaszaladt a barátnőjéhez. Elmentek.
Éjjel a játékok ismét szomorúan beszélgettek, csak a hajó mosolygott csendesen. Aztán így szólt:
– Miért szomorkodtok, hisz láttátok, mégis vannak gyerekek! Csak türelmesen várnunk kell rájuk.
Pár nap elteltével két kisfiú érkezett a játszótérre. A játékok izgatottan figyelték a fiúkat, akik körbe-körbe szaladgáltak a játékok között.
– Nézd! Ott egy rakéta, ami felvisz az űrbe – kiáltotta a hajó. A két fiú észre sem vette, hogy a hajó szólt, gyorsan felmásztak a rakétára. A képzeletük pedig tényleg felvitte őket a világűrbe. Jó sokáig játszottak, és vidáman indultak haza. Éjjel a játékok boldogan és végre mosolyogva beszélgettek. Alig várták a másnapot.
A következő nap már késő délután volt, amikor a két fiú megérkezett a barátaival. Hangosan kacagva ugrottak fel a mászókára, amit egy várnak neveztek ki. A játszóteret vidám nevetés töltötte be. Napról-napra egyre többen érkeztek a térre. A gyerekek továbbadták a barátaiknak, hogy milyen csodás helyekre utazhatnak el a játszótér játékaival. A fiúk kalózhajón bejárhatják a tengereket, a lányok légtornásszá válhatnak a mászókán, és bárhová elutazhatnak a favonat segítségével.
A játékok minden éjjel fáradtan, de nagyon boldogan mesélték egymásnak, hogy milyen kalandokban volt részük aznap. Örültek, hogy újra boldogan játszanak velük a gyerekek.

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.