Zólyomi Veronika: A varázstó

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Valamikor régen, kerek erdő közepében, állt egy tó. Ezt a tavat egy forrás táplálta, amiből soha sem fogyott ki a víz. Messzi földről érkeztek az állatok, hogy ihassanak a vizéből, mert náluk súlyos aszály pusztított. A legnagyobb veszélyt is vállalták, csak, hogy egy korty vizet ihassanak.
Egy nap kimerült kicsi őzike ért a tóhoz és mohón inni kezdett. Hirtelen úgy érezte, hogy a lábai nagyon messzire kerültek tőle. Szédítően büszke érzés fogta el, most már gyönyörűnek látta magát és biztosra vette, hogy őt választják a csorda vezetőjének. Vidáman elszaladt. Hozzá hasonlóan egyre többen szerették volna valóra váltani az álmaikat és ez így is történt.
Mígnem a sziklaevő óriás falatozás közben le nem ejtett egy morzsát. Az óriási szikladarab elzárta a forrás útját, ami a tavat táplálta. A tóban lévő víz egyre fogyott. Az állatok egymást hibáztatták, mivel volt olyan állat, aki többször is visszament a csodatevő tóhoz. A bagoly megunta a vitát és felrepült, hogy madártávlatból nézze meg a helyzetet.
Mígnem a sziklaevő óriás falatozás közben le nem ejtett egy morzsát. Az óriási szikladarab elzárta a forrás útját, ami a tavat táplálta. A tóban lévő víz egyre fogyott. Az állatok egymást hibáztatták, mivel volt olyan állat, aki többször is visszament a csodatevő tóhoz. A bagoly megunta a vitát és felrepült, hogy madártávlatból nézze meg a helyzetet.
− Hú, hú, húúú − huhogott a bagoly vészjóslóan.
− Figyeljetek rám! Katasztrófa történt a Sziklás hegységben, egy nagy kő elzárja a forrást, ami a tavunkat táplálja!
− Még hogy a tavunkat!? Csak az én tavam!− háborodott fel Tigris, a polgármester.
− Nagyságos uram − hajolt földig az okos Szamár − igazad van, tényleg a tiéd a tó, de ha nem teszünk gyorsan valamit érte, akkor senkié sem lesz.
− Rendben, Szamár. Vigyél három állatot magaddal és járj a végére a dolognak – mordult rá Tigris mérgesen.
− Ki szeretne velem jönni? − kérdezte a Szamár kissé aggódó hangon.
− Én! – lépett elő a bátor Nyúl.
− Nekem is mennem kell! – hadarta a Teknősbéka.
− Én is megyek, én is megyek − pattogott a Mókus.
− Valaki más? − kérdezte reménykedve a csacsi.
Mivel senki más nem jelentkezett, megengedték a Mókusnak, hogy ő legyen a harmadik kísérő. A kis csapat elindult a Sziklás hegységbe és magukkal vittek még egy kulacs csodatevő vizet is.
Az út eseménytelenül zajlott: kivéve a kerge mókus akcióit. Minden útjába eső nagyobb kőre ráugrott és azt képzelte, hogy megmászta az üveghegyet. Úgy a századik üveghegy után, végre megérkeztek a Sziklás hegységbe.
− Adjon isten, jó napot! Mit keresnek erre, ahol még a madár se jár?
− Adjon az isten neked is apóka! A csodatevő tó forrását keressük, szeretnénk, ha újra táplálná a tavunkat. Útba tudnál minket igazítani?
− Igen, de három plusz egy próbát kell kiállnotok érte − mondta a Remeterák.− Ha elfogadjátok a kihívást, tudnotok kell, hogy minden feladat megoldására két lehetőségetek lesz, de ha egyszer is elbuktok, akkor örökre itt kell maradnotok. Az első próba. Itt ez a pohár víz át, kell vinni a hídon.
− Add a poharat, átviszem!− vágott a szavába a Teknős és két szempillantás alatt célba juttatta a fél pohár vizet.
− Még nem fejeztem be. Minden cseppnek a pohárban kell maradnia!
A teknős szomorú lett. Bárcsak a régi önmagam lehetnék! − és kortyolt egyet a kulacsból. Varázserő járta át a testét, újra lassú teknős lett. Így már könnyedén meg tudta oldani a feladatot.
− Szép volt! Íme a következő feladat: mondjátok meg pontosan hány csepp víz van ebben a pohárban?
− Lássuk csak, ha a pohár nagyságát megszorozzuk öttel és annak vesszük a három tizedét éééés.. az annyi, mint: 568312 csepp van a pohárban − mondta elégedetten az okos Szamár.
− Rossz a válasz − szomorodott el a rák.
− Ezt nem hiszem el, hogy tévedhettem!? Régen mindig bizonyosan tudtam, hogy mi történik körülöttem – morgolódott a szamár, majd ivott egyet a csodatevő vízből. Hirtelen már tudta választ:
− Annyi, mint az égen a csillag, vagy a sivatagban a homokszem.
− Helyes válasz! − mosolygott a rák.
− A harmadik próba: át kell vinnetek ezt az arany tojást egy percen belül a túloldalra. De vigyázzatok, a tojást egy sárkány őrzi! Választhattok, mit visztek magatokkal: egy kardot, egy pajzsot vagy egy láthatatlanná tevő köpönyeget.
− Ez aztán a nekem való feladat, add a kardot! − állt elő a Nyúl.
Sokáig hősiesen küzdött, de elbukott. Csüggedten rogyott le a földre és ivott a kulacsból. Közben arra gondolt, bárcsak az lehetne, aki volt. Így a megfontolttá vált nyúl sikeresen teljesítette a láthatatlanná tevő köpönyeggel a próbát.
− Három próbát már kiálltatok, de most jöjjön a mindent eldöntő feladat! Miért olyan fontos nektek ez a tó? − kérdezte őket a Remeterák.
Hárman egymásra néztek és kórusban mondták:
− A csoda miatt!
− Tényleg ezért jöttetek? – kérdezte fejét rázva a Remeterák.

Zólyomi-Veronika-A-varázstó

Zólyomi Veronika rajza Gratulálunk, bekerült rajzod a mesekönyvbe!

Ezen elgondolkodtak…
− Én azért jöttem, mert szomjas voltam, és mert azt szeretném kérni a tótól, hogy ne legyen többé aszály – szólt csendesen a Mókus.
A többiek csodálva néztek a kis kerge mókusra, aki most nem is tűnt olyan kergének. Végre megértették a remeterák útbaigazítását. Fogadd el önmagad olyannak, amilyen vagy és rálelsz a csodára. Amikor erre rájöttek, azon nyomban észrevették a forrást, ami már akadály nélkül táplálta tovább a tavat.
− Visszakapjátok a vizeteket, de a varázslat már nem lesz benne többé. – mondta a Remeterák és azon nyomban köddé vált. Most már szerettek volna otthon lenni, és lássatok csodát, egy szempillantás alatt a kerek erdő közepén voltak. Az erdő lakói mit sem törődtek velük, egymást taposva szaladni kezdtek a tó felé, hogy újra kívánhassanak.
− Álljatok meg! A tó már nem teljesíti a vágyaitokat, azokat most már nektek kell beteljesíteni!− kiáltotta a Mókus.
− Miért? Elbuktatok a próbákon?− kérdezte bosszúsan a Tigris
− Nem! Az igazi próba az volt, hogy rájöttünk, nekünk csak vízre van szükségünk, varázserőre nincs. Ezután visszakaptuk a vizet és hazatérhettünk – mesélt a Teknős.
Az állatok panaszkodása lassan elült, és méltó ünnepséget rendeztek a hősöknek. Egyetlen dolog volt csak hátra, a kis mókus kívánsága. A Szamár, a Nyúl és a Teknős elismerésük jeléül átadtak egy kelyhet a Mókusnak, melyben az utolsó korty varázserővel bíró víz volt. A mókus fennhangon mondta el a kívánságát:
− Azt kívánom, hogy többé ne legyen ilyen súlyos aszály és ebbe a tóba mindig legyen elegendő kristálytiszta víz.
Ez a kívánság boldogságot és elégedettséget hozott az erdő lakosainak.

Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!

2016

Egy válasz erre: “Zólyomi Veronika: A varázstó

  • ZÓLYOMI LÁSZLÓ
    11 hónapezelőtt

    KICSI MŰVÉSZNŐ. SZÍVBŐL, GRATULÁLOK,
    KÖNNYES, SZEMMEL, SZAVAKAT, SEM TALÁLOK.
    MEG, – NE ÁLLJ, ÍRJ, BÁRMIT, AMI, SZÉP, NEKED,
    NE PAZAROLD, EL, A TEHETSÉGEDET.
    VÁR, MÉG, RÁD, NAGYON SOK BOLDOG, PILLANAT,
    EZ NEM TŰNIK EL, EGYETLEN, PERC ALATT.
    SZERENCSÉS, VAGYOK, HOGY UNOKÁM, LEHETSZ,
    S A BÜSZKESÉG, MELENGETI, – LELKEMET.
    NAGYMAMÁD, – EGY FELHŐ MÖGÜL, NÉZ LE, – RÁD,
    ANGYALKÁKKAL, EGYÜTT, – SZÍVBŐL, – GRATULÁL.

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.