Patai Anna: A barátság

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy picike Vízcsepp. Ez a Vízcsepp, a kerek erdő mélyén egy Nárcisz levelei között lakott. Legjobb barátja pedig a Nap volt.
Az egyik napsütéses reggelen a Nap átvilágított a Vízcseppen, és lássatok csodát, az égen színek jelentek meg. Ezek a színek nem ám össze-vissza, hanem szép sorban egymás mögött álltak. Legelől volt a Piros, és a Narancssárga. Mögöttük a gyönyörű szép Citromsárga, majd a Világoszöld, utánuk állt a Sötétzöld, a Kék és végül a Lila. Ezek a színek egyszerre kezdtek el beszélni. Valamelyiknek mélyebb, valamelyiknek magasabb volt a hangja, de mégis ugyanazt mondták:
– Sziasztok! Mi vagyunk a Szivárvány színei. Ti kik vagytok?
– Szia! Én vagyok a picike Vízcsepp, ő pedig a legjobb barátom, a Nap – mutatkozott be barátságosan a picike Vízcsepp.
– Szeretnétek játszani velünk? Mi tudunk egy nagyon jó játékot – mondták a Szivárvány színei.
A picike Vízcsepp és a Nap nagyon megörült. Örömükbe ugrándozni kezdtek, és hangosan kiáltották:
– Igen, nagyon szeretnénk játszani!
A szabály a következő:
– A hunyónak egymás után kell mondani a virágneveket, hogy Ibolya, Nárcisz, Jácint, Liliom, és közben a többieknek el kell rejtőzniük a kerek erdőben – mondták a Szivárvány színei.

pataianna_abarátsági net

Patai Anna illusztrációja Gratulálunk, bekerült rajzod a mesekönyvbe!

Elsőként a nap vállalkozott hunyónak, majd a picike Vízcsepp következett.
A játékkal röpült az idő. Észre se vették, hogy a gonosz Felleg ott leskelődik az egyik fa tövében. A Felleg csak a sötét színeket szerette. Már kis felleg korában is hiába akart a Felleg Mama világoskék pulcsit adni rá, ő csak a fekete ruhákat vette fel. Később már az is zavarta, ha mások színesebbek, mint ő. Legszívesebben eltüntette volna a színeket a kerek erdőből. Most, hogy meglátta a Szivárvány színeit bújócskázni, gonosz tervet eszelt ki. El fogja rabolni a Szivárvány színeit, majd a várában be is zárja őket, hogy senki ne lásson többé színeket. Gondolta, hogy ha nem látják a kerek erdő lakói a Szivárvány színeit, akkor el is tűnnek örökre a színek, és minden fekete lesz végre. Úgy is tett. A Felleg elrabolta, és bezárta a várába a Szivárvány színeit. Közben a picike Vízcsepp és a Nap nem találták játszótársaikat. Elindultak megkeresni őket, és hangosan kiáltozták a nevüket:
– Pirooos! Narancssárgaaa! Citromsárgaaa! Világoszöööld! Sötétzöööld! Kééék! Lilaaa! Hol vagytoook?!
Egy idő múlva feladták a szólongatást. Tanácstalanul néztek egymásra:
– Most mit csináljunk?
Végül elhatározták, hogy megkérdezik a bölcs, öreg Villámot nem tudja –e, hogy hol lehetnek a Szivárvány színei. El is mentek hozzá. A bölcs Villám tudta is a választ:
– A fekete Felleg rabolta el a barátotokat, nemrég repültek el a házam felett. Menjetek el a várába.
A picike Vízcsepp és a Nap megköszönték a választ és útnak indultak. Nemsokára meg is érkeztek a fekete Felleg várához. Amíg kigondolták a szabadító tervet, addig a Szivárvány színei vígan énekeltek cellájukban. De hirtelen csoda történt. A sötét cella elkezdett a Szivárvány színeiben pompázni, és hamarosan az egész vár is. A Felleg nem értette mi történik, és gyorsan a zene irányába indult. Közben hatalmas tükrében észrevette, hogy az ő színe is átváltozott feketéről világoskékre. Mikor odaért a cellához, egy hatalmas roppanással összetört a Felleg gonosz szíve. A Felleg átváltozott egy kedves, vidám felleggé. Gyorsan kiengedte a foglyait, és bocsánatot kért tőlük gonosz tettéért. A Szivárvány színei azonnal megbocsátottak, és barátjukká fogadták. El is határozták, hogy visszamennek bújócskázni a kerek erdőbe. A vár kapujánál összetalálkoztak a picike Vízcseppel és a Nappal. Elmeséltek nekik mindent, és ők is barátjukká fogadták a Felleget.
Így történt, hogy a Szivárvány színei meg tudták változtatni a Felleget. Örök barátok lettek a picike Vízcsepp, a Nap, a Szivárvány színei és a Felleg. Aki nem hiszi, járjon utána.

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.