Koleszár Nikolett: A nagy durranás
Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!
Egyszer volt hol nem volt, sok-sok évvel ezelőtt gyönyörű virágvasárnapra ébredt a család. A kert tarka virágtengerré változott: tele volt jácinttal, krókusszal, nárcisszal, tulipánnal a szivárvány összes színét felvonultatva. Berni izgatottan ébredt ezen a szép tavaszi reggelen. Tudta, hogy ma anyával és apával, na meg két idősebb nővérével táncmulatságba mennek. Az első év volt, hogy Bernike is a családdal tarthatott. Még csak három éves volt, így valószínűleg ő lesz a legkisebb a mulatságon részt vevő aprónép tagjai között. Nagyon szerette apa hegedűjének a hangját, már anya pocakjában magába szívta a zene szeretetét, ezért semmiképpen sem tudta volna megtenni a család, hogy nélküle indulnak el.
Nagyon csinosra fel is cicomázták Bernikét nővérkéi: kapott pörgős szoknyát, kötényt, buggyos ujjú blúzt és mellénykét, de még egy díszes pártát is, egyetlen dolog rontotta csak el az összképet: a Bernike szájában terpeszkedő termetes méretű cumi, amitől Berni nem volt hajlandó lemondani. A család már minden trükköt és fortélyt bevetett a leszoktatáshoz, de mindhiába, a cumi így ezen a napon is ott éktelenkedett a szájában.
A mulatság felülmúlta Bernike minden elképzelését: élvezte a körjátékokat, a „Búj, búj zöldág” – játékot, de a kedvence a pattogós csárdás volt, ami anyával roptak. A virágvasárnap programjának fénypontja a kiszebáb elkészítése és felöltöztetése volt. Anya kereszt-alakban összekötött két erős karót, a hosszabbik lett a kisze testének váza, míg a rövidebbik a két karjáé. Anya Bernike és a többi gyerek száraz szalmát erősített a kisze vázára, jól kitömték, pocakos egy asszonyság lett ez az idei kisze, Bernike ugyanis olyan gyorsan vitte kezecskéivel az újabb és újabb szalmacsomókat, hogy édesanya alig bírta kötözni. Ezután a nagyobb lányok adtak egy-egy ruhadarabot a kiszének: alsó szoknyát, rakott szoknyát, blúzt, de még kendőt is. Amikor a vendégsereg Bernikétől kért ruhát, a mi kis lányunk fösvény asszony módjára megtagadta az adakozást, így nagyobbik nővérkéje adta oda a kötényét a kiszének.
A felöltöztetett kiszebábot ezután a mulatság résztvevői kivitték az udvarra és itt levetkőztették az asszonyok, ismét csupasz volt a kisze, s eközben a nagyobbacska fiúcskák tüzet gyújtottak. Amikor már szépen ropogott a tűz, rádobták a kiszebábot a lángokra. Bernike ekkora tüzet még nem látott, lenyűgözte a látvány. Ekkor hirtelen ötlettől vezérelve – szó szerint a mondást követte: rossz fát akart a tűzre tenni – tűzbe dobta a cumiját, majd a cumi bedobása után a tűz nagyot durrant, ettől Bernike picit hátrább lépett és még nagyobbra nyitotta a szemét. Azon a tavaszon a kiszebáb elégetése nem csak a telet, hanem Bernike cumiját is elűzte, végleg. Itt a mese vége.
2016
Előző bejegyzés