Rumbach Magdolna: Aszkorbin vitéz és a nagy Sztreptokokkusz

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Ahogy az idő kicsit ősziesre fordult, a levelek már sárgán remegtek a zúzmarás ágakon. Reggelente jól esett a melegebb kabát, no meg a sapka is.
A nagy Sztreptokokkusz is megérezte ezt a változást, bizsergett mind a nyolc végtagja, bunkónyi nagy feje csak úgy forgott, pörgött.
– Eljött végre az én időm! – azzal kinyújtotta mind a nyolc végtagját, amit a nyári nagy melegben kénytelen volt visszahúzni bukónyi nagy fejébe, ugyanis a hőséget ki nem állhatja. A napsütés és a meleg a fő ellensége. De ez az idő, ez a nyirkos, ködös, borús idő már igazán kedvez neki, hogy végre összehívja birodalma összes kalici katonáit, hogy támadást indíthassanak végre a gyanútlan gyermekek ellen.
– Kalicik sorakozó! Fegyvert vállhoz! – kiáltott a katonáinak akkorát, hogy még az ágon reszkető néhány aranysárga levél is úgy megijedt, hogy inkább megadta magát, és leszállingózott a földre.
Nem akármilyen katonák voltak ám ezek a kalici huszárok, igaz, hogy kicsik, de annál erősebbek és bátrabbak voltak. Ha egyszer nyeregbe pattantak, mindenkit ledöntöttek a lábáról. Persze nem igazi lovon lovagoltak, hanem a gyerekek orrnyergén. Majd szépen bekúsztak a várkapun, azaz a gyerekek orrnyílásán, és támadást indítottak a garatpalotában uralkodó Panthenol hercegnő ellen.
Csak azzal nem számoltak, hogy a garatpalotában élő Panthenol hercegnőt van ki megvédje már! A hős lovag pedig nem más, mint Aszkorbin – vitéz, aki a mindig narancsszínű, kerek mosolygós arcával vidámságot varázsol a garatpalotában, emellett pedig igen jól forgatja a vitaminkardját. Ez a különleges vitaminkard olyan erővel bír, hogy még a kalicik is megfutamodnak inkább, minthogy elpusztítsa őket egytől egyig a vakító fényével. Persze Aszkorbin – vitéz csak akkor bír ilyen hatalmas erővel, és vitaminkardja csak akkor a leghatékonyabb, ha a gyerekek megeszik a napi C-vitamin adagjukat. Ettől Aszkorbin-vitéz úgy megerősödik, hogy a másnap biztos legyőzi a galád Sztreptokokkusz katonáit.
Miért kell, hogy megvédje Aszkorbin-vitéz a szépséges Panthenol hercegnőt? Mert ezek a gonosz kalicik folyton el akarják rabolni, és bezárni egy sötét kamrába, ahol kesereghet, sírdogálhat egészen nyárig, amikor is a nagy Sztreptokokkusz és kalici katonái visszavonulnak maguktól is, mert ugye rettegnek a melegtől. De amíg Sztreptokokkusz átveszi az uralkodást a garatpalotában, oda a vígságnak, szegény gyerekeket gyötri a láz, a torokfájás, az éjszakai szakadatlan köhögés, és sokszor a hasmenés is.
Szóval ezen a borús őszi napon újból támadásba lendültek a kalicik, és orrnyeregbe pattantak, majd meg sem álltak a garatpalotáig. Sztreptokokkusz peckesen lovagolt mögöttük. Amint a torok torkolatához értek, nem számítottak arra, hogy hirtelen előugrik Aszkorbin-vitéz:
– Reszkessetek kalicik, itt a kardom tele vitaminnal, tegnap este feltöltöttem! Vigyázat, mert úgy szikrázik, hogy menten megvakultok ha ránéztek!
Persze rá sem mertek pillantani a kardra a kalicik, úgy megijedtek, hogy fejvesztve menekültek ki az orrból, Sztreptokokkusz pedig behúzta bunkónyi nagy fejét, és mind a nyolc karját fenyegetve, kiáltott vissza:
– Ezt még megkeserülöd egyszer Aszkorbin vitéz! Nem leszel te mindig ilyen erős, ne félj! Lesz olyan nap, hogy elfelejtik bevenni a vitaminokat a gyerekek! Akkor visszajövök még, és elrabolom Panthenol hercegnőt!
Hogy visszatér-e a nagy Sztreptokokkusz elrabolni Pantehnol hercegnőt, az bizony rajtatok múlik, gyerekek! Ugye nem felejtettétek el ma sem a gyümölcsöt, zöldséget, vagy bevenni a napi vitaminotokat, amivel Aszkorbin-vitéz kardját feltölthetitek? Vigyázzatok, mert ősszel és télen folyton lesben áll a nagy Sztreptokokkusz!

2016