Mátrai Stella: A süket bálna

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Egyszer volt, hol nem volt, az óceán mélyén élt egy öreg, süket bálna. Nagyon unatkozott. Hiába keresett állatokat az óceánban, akikkel beszélgethetett volna, nem talált. Valahogy elkerülték az állatok, mert tudták, hogy nem hall jól, így nem is beszélgettek vele.

Mátrai Bálint Vince (10 éves) illusztrációja Rajzod bekerült a mesekönyvbe

Kulcsár Ildikó (felnőtt) illusztrációja Illusztrációd bekerült a mesekönyvbe

Ahogy úszott az óceánban, találkozott egy csapat kis hallal, akik beszélgettek:
– Hallottátok, hallottátok, hogy mi történt? – mondta az egyik kis hal.
– Nem. Mi történt? – kérdezte a másik kis hal.
Az óceán mélyén megbetegedett az öreg polip.
Az öreg bálna közelebb úszott hozzájuk, és megkérdezte:
– Az óceán szélén elkeveredett az öreg Joli?
– Nem, nem Bálna bácsi! Az óceán mélyén megbetegedett az öreg polip!
– Az óceán mélyén megverekedett az öreg Roli?
– Nem, nem… nem tetszik érteni… – mondták a kishalak, és elúsztak.
Az öreg bálna pedig szomorúan úszkált tovább, amikor is egy csapat csikóhalra lett figyelmes.
– Hallottátok, hallottátok, hogy mi történt? – kérdezte az egyik csikóhal.
– Igen, hallottuk! Az óceán mélyén megbetegedett az öreg polip – válaszolta a másik csikóhal.
A bálna hozzájuk úszott, és megkérdezte:
– Az óceán kérgén elkeveredett az öreg kavics?
– Nem, Bálna bácsi! Az óceán mélyén megbetegedett az öreg polip!
– Igen, értem én! Az óceán végén leheveredett az öreg Joli!
– Nem, nem!… – és egy szó nélkül otthagyták az öreg bálnát.
Bálna bácsi pedig továbbúszott, és egy pár medúzával találkozott.
A medúzák is beszélgettek:
– Hallottátok, hallottátok, hogy mi történt?- kérdezte az egyik medúza a többiektől.
– Nem, nem, mi történt? – kérdezték izgatottan.
– Az óceán mélyén megbetegedett az öreg polip!
Az öreg bálna közelebb úszott hozzájuk, és megkérdezte:
– Az óceán mélyén leheveredett az öreg Zoli?
– Nem ezt mondtam!- kiáltotta sértődötten az egyik medúza.
– Bálna bácsi! Az óceán mélyén megbetegedett az öreg polip!- mondta a másik medúza.
– Az óceán szélén megkeveredett az öreg mibip?
– Hát nem érti? Polip! – és elúszott mérgesen a medúzacsapat.
Az öreg bálna most már nagyon bánatos volt, már úszni sem volt kedve… Csak nézte a távoli sötét vizet, és arra gondolt, hogy a fenti vizekben próbál szerencsét, hátha ott talál majd valakit, akivel beszélgethet. Már sokkal tisztább volt a víz, és lehetett látni a napsugarakat, ahogyan áttörik a vizet, amikor egy csapat delfinnel találkozott. A delfinek nagyon izgatottak voltak, és egyfolytában beszélgettek egymással.
– Hallottátok, hallottátok, hogy mi történt? – kérdezte az egyik delfin a többiektől.
– Mi történt? Mi történt? – kiabálták kórusban.
– Az óceán mélyén megbetegedett az öreg polip! – válaszolta a delfin.
A bálna most már úgy érezte, hogy mindent tisztán hallott, és megkérdezte:
– Az óceán mélyén megverekedett az öreg Tobi?
– Nem, nem Bálna bácsi! Megbetegedett az öreg polip! –mondta a delfin.
– Mibip? – kérdezte a bálna.
– Polip! – válaszolta a delfin.
– P..O..L..I..P! – mondta egy másik delfin.
– Nem értem, pedig annyira szeretném megérteni… – mondta bánatosan az öreg bálna.
A delfinek elmutogatták a bálnának, hogy mi is történt az öreg polippal.
– Az óceán mélyén megbetegedett az öreg polip? – kérdezte az öreg bálna.
– Igen, igen, és most hozzá indulunk látogatóba.
– Én is veletek mehetek? Én is meglátogatnám öreg barátomat.
– Persze, menjünk együtt! – mondták a delfinek.
Az öreg bálna, és a delfincsapat elúszott a beteg poliphoz. Amikor odaértek a bálna bekopogott az ajtón.
– Ki az? Ki van odakint? – kérdezte a polip.
– Mi van? Mi van odakint? – kérdezte a bálna.
– Ki az? Ki van odakint? – kérdezte ismét a polip.
– Mi van? Mi van odakint? – kérdezte újra a bálna.
A polip már nem bírt tovább a válaszra várni, így kinyitotta az ajtót, és ezt mondta, amikor meglátta a bálnát:
– Te vagy az süket barátom?
– Te vagy az lüke barátom? Mondhatom szép kis fogadtatás! – mondta sértődötten a bálna.
– Úgy látom semmit nem változtál! – azzal elővett egy levélpapírt, és a belsejébe ezt írta:

„Drága barátom! Örülök, hogy meglátogattál! Én nagyon megfáztam a hideg áramlatok miatt, de már gyógyulok. Látogass meg gyakrabban! Hiányzol! Polip barátod”

A bálna úgy megörült, hogy végre tud beszélgetni valakivel, hogy megígérte a polipnak, hogy minden szerdán meglátogatja teaidőben. Attól a szerdától kezdve minden szerdán találkoztak, és mindig nagyokat beszélgettek úgy, hogy a bálna mondta, a polip meg írta a mondanivalóját. Talán még máig is találkozgatnak, ha meg nem haltak.

2016