Kozma Lilla: A vidra, akinek nem volt neve

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Hol volt, hol nem, az Illaberek erdő közepén lévő halastó fölé hajló fűzfa tövében élt egy vidracsalád. Egy tavaszi napon nagy öröm érte a családot: megszületett első gyermekük.
A kis vidra egészséges, életerős kölyök volt. Mamája és papája napokig gyönyörködött benne, a környékbeli állatok is megcsodálták. Egyik nap eljött őzmama is látogatóba, és megkérdezte:
– Hogy hívják ezt a kis kölyköt?
Lutra, a vidramama és Vidi, a vidrapapa összenézett; az ám, elfelejtettek nevet adni a kis vidrának!

Kozma Lilla_A vidra net

Kozma Lilla illusztrációja Gratulálunk, bekerült rajzod a mesekönyvbe!

Tanakodtak, hogy mi legyen a neve a kicsinek, de nem sikerült megállapodniuk. Vidrapapa felkerekedett, hogy segítséget kérjen a névválasztásban.
Először Bagolydoktorhoz kopogtatott be.
– Kedves, bölcs Bagolydoktor, segíts nekünk, mi legyen a neve a kicsikénknek? – mondta vidrapapa.
– Hm… – gondolkodott hangosan Bagolydoktor. – A kölyök szép is, okos is, tehát hasonlít rám. Legyen a neve Uhu!
– Köszönöm, Bagolydoktor, de szerintem nem illik ez a név a kicsikénkhez! – mondta vidrapapa, és továbbment.
Útközben találkozott a harkállyal.
– Kedves Harkály doktor, kérlek, segíts nekem! Adj tanácsot, mi legyen a neve a kicsikénknek? – kérdezte vidrapapa.
– A neve? A neve? Legyen a neve Koppi! – mondta a harkály, és tovább folytatta az öreg tölgyfa kopácsolását.
– Koppi… Köszönöm, Harkály doktor, de nem lesz ez a név jó a kicsikénknek… – mondta vidrapapa, de Harkály doktor már meg sem hallotta a választ.
Így ment vidrapapa állattól-állatig, de senki nem tudott olyan nevet mondani, ami a kis vidrakölyökre illett volna.
Szomorúan ment hazafelé, amikor szembejött vele Suta, az őzmama. Elmondta neki is, hogy elindult nevet találni a kölyöknek, de nem járt sikerrel. Őzmama azt mondta neki:
– Ne szomorkodj! Hidd el, megtaláljátok azt a nevet, ami ráillik a kicsikétekre! Ne sürgesd az időt, legyetek türelemmel! Én is így teszek!
Vidráék megfogadták őzmama tanácsát. Becézgették a kis kölyköt, de nevet nem választottak neki.
A kicsi szépen cseperedett, és hamarosan barátja is lett: Suta kis gidája. Naphosszat együtt játszottak, nevetgéltek, Suta és vidramama felváltva vigyáztak rájuk. Egyik este, amikor Suta és Lutra éppen együtt volt a kölyköknél, mert el akarták vinni őket aludni, a két kicsi ellenkezett, kapálózott, nem akart hazamenni. A nagy ellenkezésben kiöntötték kedvenc italukat: a vidrakölyök a karamelláját, az őzgida a tejecskéjét. Ragacsos lett mindkettejük bundája, lába, de még a fülük is.
A két mama ragacsosan vezette haza kölykeit. Ahogy visszanéztek egymásra, mit láttak? A vidrakölyök lábacskái nyomán karamellás mancsnyomok, az őzgida léptei nyomán pedig fehér tejnyomok látszódtak. A két mama egymásra nézett és boldogan kiáltott fel:
– Tudom már, mi lesz a kicsikém neve!
Így lett a vidrakölyök neve Karamellamancs.
Kitalálod, hogyan nevezték innentől kezdve az őzgidát?!

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.