Szabó Kata: Egy különös Bolondok napja

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Az idei Bolondok napja épp péntekre esett. A gyerekek lázasan készülődtek erre a napra, de valami más volt. Valami nem volt rendben, mert hiába törték a fejüket, nem jutott semmi bolondság az eszükbe, és ha mégis megpróbáltak kieszelni valamit, az akkor is rosszul sült el.
Dél körül aztán néhányan összegyűltek, hogy megvitassák ezt az érhetetlen dolgot.
– Ez így nem mehet tovább! Tavaly mi vicceltük meg legjobban a tanárokat, még be is került az iskola újságba! – monda Bulcsú
– Nincs élet bolondok napja nélkül! – mondta drámaian Ervin.
Elhatározták, hogy tesznek ez ellen valamit. Kamilla biztos volt benne, hogy Csodaországban van a titok nyitja. A többiek hitetlenkedve néztek rá, de ő elmondta nekik, hogy amikor a nagyok bezárták az alagsorba, talált egy titkos átjárót Csodaországba. Majd megkérte a többieket, hogy míg ő elmegy Emmával, Ervinnel és Bulcsúval kideríteni az igazságot falazzanak nekik. Gyorsan leosontak a lépcsőn, és megkeresték egy eldugott sarokban álló régi tükröt. Amikor egymás mellett állva belenéztek a tükörbe, az elkezdett szikrázni, majd megnyílt az átjáró. Amint beléptek lehangoló kép fogadta az érkezőket. Egy megfakult világ, ahol nem volt már se csoda, se bolondság, csak a csend és szürkeség, lekókadt virágok, bágyadttan cammogó alakok mindenhol. Amint Kami meglátott az egyik furcsa kis embert, odaszaladt hozzá.
– Kalapos! Mi történt itt? – kérdezte.
Ekkor már a többiek is biztosak voltak abban, hogy valóban Csodaországban járnak.
– A b–bolondság és a cs–csodák kövét e–elopták – nyögte. – Keressétek a Vigyori Macsekot!
– Hú, szegény humanoid elég rossz állapotban van – mondta Emma.
– Mire várunk még? Keressük meg azt a macskát!– kiáltotta Ervin
Ekkor egy hatalmas nyávogás kíséretében megjelent a Vigyori Macsek a mellettük álló fán.
– Miiiiáááúúú! Csak nem engem emlegettetek? Ha a követ keresitek, megkaphatjátok, de csak akkor, ha eltaláljátok a varázsszót! Na, várom a tippeket!
– Macska, rossz cica, vigyori, sicc, gonosz, nem mész innen, miú, miújság itt a cicuskád! – harsogták.
– Elég volt! Add, már ide kérlek! – ordította Kami.
Amikor ezt kimondta minden elcsöndesedett, a macska szeme kikerekedett, majd dühösen leugrott a fáról, és ezt harsogta:
– Nesze, tessék úgy sem annyira fontos nekem!
A kis csapat Csodaország szívébe sietett, ahova a Kalapos útmutatásával jutottak el ahol csodálatos látvány tárult a szemük elé. Egy tisztás közepén ált egy tuskó, amit elszáradt indák ölelték körbe. A tetején egy kehely volt ahova elhelyezték a követ, ekkor az indák a szivárvány minden színében elkezdtek pompázni és a kőből fénynyalábok törtek elő, ami visszaváltoztatott mindent. Az emberek újra élet vidámak lettek, a bolondság és a csoda visszaköltözött az emberek szívébe. Amint Kamiék visszatértek az iskolába a gyerekek kitörő örömmel fogadták őket.
Majd a nap hátralevő részét úgy töltötték el, hogy ez az április 1–e se múljon el tréfákozás nélkül.

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.