Aradi Hanna Dorotea: Megvadult lapok

Volt egyszer egy kisfiú, aki nagyon szeretett olvasni. Töviről-hegyire minden mesekönyvet kiolvasott. a kedvence mégis egy vékonyka mesekönyv volt: a nagypapáé lehetett. Egy nap idegességében össze-vissza lapozgatta a kis könyvet. A könyv lapjai megvadultak. A kisfiú máris a mese világában találta magát, méghozzá az alvilágban. Rögtön megismerte ezt a szöveget és a hangot. Fehérlófia ette meg a kását Hétszűnyű Kapanyányimonyókon és karon fogva vezette ki a bájos Csipkerózsikát, aki ijedezve mondta:
– Jaj! képzeld el, Hamupipőke mostohaanyja megjelent, és belém szúrt egy orsót aztán egyszerűen itt találtam magam.
Fehérlófia pedig beleszeretett a gyönyörű Csipkerózsikába. Fanyűvőék felhúzták őket és elindultak sétálni az erdőbe. Egyszeriben rátaláltak a hét törpe házára, ahol éppen egy tündér akarta átnyújtani az almát Hófehérkének. Csipkerózsika rögtön megismerte, hogy ez ez az a tündér, aki őt megátkozta. Ki tudja, miben sántikál? – de késő, Hófehérke holtan rogyott össze. Az volt a baj hogy az öreg néni, aki megmérgezte volna Hófehérkét eltévedt az erdőben és a farkas megette. Csak Piroskának volt jó, mert átért gond nélkül az erdőn nagymamájához. A vadász meg követte a tündért, aki megmérgezte Hófehérkét. Már hárman bámulták a hófehér Hófehérkét: Fehérlófia, Csipkerózsika és a vadász. Végül a vadász úgy döntött, mivel már 10 perce nézték Hófehérkét, hogy megcsókolja. Így is történt. Csakhogy Hófehérke átváltozott békává. Szegény ott brekegett segítséget kérve. Hamupipőke meg alvilágon maradt a tizenkét fejű sárkány őrizetében. A kisfiú elgondolkodva állt a bokor mögött. Hirtelen hapcizott. Rájött, hogy ezt rosszul tette. A mesefigurák közelítettek a mozgó bokorhoz, amely mögött a kisfiú állt
– Hé, mi van ott? – kiáltott a vadász. Első gondolata az volt, hogy egy vad, így csendben elővette puskáját és rácélzott a most már mozdulatlan bokorra. Lőtt. El is találta volna a kisfiút, ha mesebeli személy lett volna, de így szétporladt a mesebeli puskapor. Így bátran előlépett.
– Sziasztok… – köszönt.
– Szia, te ki vagy?
A kisfiú nem tudta, elmondja-e a valóságot. Úgy döntött, nem mondja el. Mivel olyan pici volt így egy elképzelhető szerepre gondolt. A nála lévő sapkát felkapta magára és meghajolt:
– Én Hófehérke egyik törpéje vagyok. A többiektől elvesztem, de úgy látom, itt vagyok. Mi történt Hófehérkével? – kérdezte aggódást tettetve a fiú. – Hol van?
– Hát ott – mutatott egy békára szégyenkezve Fehérlófia – de az előbb szétporladt rajtad a puskapor. Te ugye nem egy boszorkány vagy?
Úgy látta a kisfiú nincs értelme tovább hazudni. Így belekezdett a mondókájába. Mikor végzett, mindenki megértette, hogy ő ki. Valamire rájött eközben. A könyv megvadult lapjai jutottak eszébe. Pontosan emlékezett, milyen mesék keveredtek össze: Hófehérke, Fehérlófia, Piroska és a farkas, Hamupipőke, Csipkerózsika. Vissza kéne rendezni valahogy. Vissza kéne térnie a való világba. Ha összekeveredtek a mesék az ő erejükkel térhet haza.
– Ki akar visszatérni a rendes kerékvágásba? – próbálta bíztatni őket, de nem sikerült neki. Ő sem akart visszamenni a való világba. Ráadásul, akik először ellenszenvesek voltak egymással, most barátokká kovácsolódtak. De a kisfiú belegondolt milyen rossz lenne, ha megszűnnének ezek a szép mesék. Akik még meg sem megszülettek azok, hogy fogják megismerni ezeket a meséket. Végül a kisfiút körbefogták: a nagy erejű Fehérlófia, a bájos Csipkerózsika, a békává változott Hófehérke, a vadász és a meglévő hét törpe. Mindenki elbúcsúzott egymástól, mosolyogtak és teljes erejükből a fiú visszatérésére koncentráltak. A kisfiú visszatért a való világba. Visszarendezte a meséket. Megírta élete leghíresebb meséjét és híres író lett belőle. Mikor végiglapozta a mesekönyvet mindig rámosolyogtak a mesefigurák, akik nem mesefigurák voltak, hanem igazi emberek. A mesék ezentúl mindig sokkal izgalmasabbak voltak. Fehérlófia mindent vidámabban csinált. Csipkerózsika mindent bájosabban, Hófehérke sokkal jobban színészkedett.
Mindegyik mesefigura tanult a másik hibájából és ők játszanak örökké a mesékben és a mesekönyvekben.

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.