Budai Hanna Kata: A tulipántündér

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falucska, amelyet nem emberek lakták, hanem tulipántündérek. Élt a faluban egy kíváncsi tündér, Lola. Tulipánból volt a szoknyája, harangvirágból a kosárkája. Minden délután kiment a rétre, ahol virágokat gyűjtött a mamájának és az anyukájának, amikből ők tündér ruhákat készítettek. Egy nap észrevett egy kis tündér házikót. Közelebb ment és meglátott egy ismeretlen tündért.
– Hahó! – kiabálta Lola.
– Hahó! – Kiáltott vissza a másik tündér.
– Ki vagy?
– Én Panka vagyok.
– Én meg Lola vagyok. Mit csinálsz erre?
– A pipacs kalapomat keresem, de sehol se találom. Tudnál nekem segíteni?
– Persze! Mit szólnál, ha csinálnánk egy újat?
– Rendben, jó ötlet!
Elmentek virágot szedni a kalaphoz, ám egy morcos méhecske ezt nem engedte.
– Menjetek innen! Hagyjátok békén a virágaimat!
– De nekünk feltétlenül szükségünk van virágkelyhekre! Kérlek, engedd meg!
Annyira belemerültek a kérlelésbe, hogy először észre se vették, hogy eleredt az eső.
– Gyertek, ott egy gomba! Bújjunk be alá! – mondta Lola.
– Menjünk! – vágta rá Panka.
– Ha muszáj – duzzogott a méhecske.
Bebújtak együtt a gomba alá és elkezdtek beszélgetni. Kiderült, hogy a méhecske csak meg akarta védeni a virágok virágporát. De most rájött, hogy a tündéreknek nem is kell a virágpor, csak a virágkehely. Közben az eső elállt és kisütött a nap. A méhecske segített nekik virágot szedni, amiből ő előtte gondosan eltávolította a virágport. Majd elbúcsúztak. Lola és Panka visszamentek a tündér házba és elkezdték készíteni a pipacs kalapot. Először zsályából kevertek keményítőt, hogy a kalap ne legyen sérülékeny. Kidíszítették kedvük szerint, raktak rá egy kevés tündér port és ráhímezték Panka nevét.
– Ez gyönyörű! – lelkendezett Panka.
– Nekem is tetszik – vágta rá Lola.
Panka felvette a kalapot és akkora mosoly termett az arcán, hogy kicsit már vicces is volt.
– Sajnos, nekem már mennem kell haza. Anyukám már biztos aggódik.
– Rendben. Köszönöm a segítséget!
– Holnap is eljöjjek?
– Igen, annak örülnék. Úgy sincs kivel játszanom.
– Rendben, akkor holnap találkozunk. Szia!
Lola sebesen repült hazafelé, hogy anyukájának mesélhessen Pankáról. Panka pedig boldogan nézegette új kalapját egy vízcsepp tükrében, majd táncra perdült örömében, hogy végre van egy barátja. Ezentúl együtt járták a virágos mezőket és néztek szembe új kalandokkal.

2016

Budai Hanna Kata_ A tulipántündér_net

Budai Hanna illusztrációja Gratulálunk, a rajzod bekerült a könyvbe!

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.