Dobri Attila: Az éneklő királylány

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Egyszer réges-régen élt egy király, annak volt egy lánya. Az volt a neve, hogy Juliska.
Juliska egész nap csak énekelt.
Egyszer a király azt mondja:
– Fejezd be! De a királylány tovább énekelt. Azt énekelte, hogy „ Én elmentem a vásárba félpénzzel…”
Abban az időben élt egy szegény ember. Annak a szegény embernek volt egy olyan almája, ami elmulasztja az éneklést.
A király ezt nem tudta.
Telt-múlt az idő. Aztán eltelt egy hónap is. Amikor a király megtudta, azt mondja a szolgának:
– Eredj, hozd ide! A szolga elindult, hogy keresse meg az almát. Nem kapta sehol, de végül csak megkapta, ellopta.
Amikor odaadta a királynak, nagyon örült a király.
– Köszönöm! – mondta a király. De egondolkozott, hogy megetesse-e a királylánnyal vagy nem. Nem akarta elszomorítani, de muszáj volt megtegye, mert hanem nem fog tudni aludni a király.
– Inkább hagyom, hogy énekeljen – mondta a király.
A szolga mérges lett a királyra.
– Megbosszulom! – mondta magában a szolga, ravaszon.
Eltelt egy év.
Észrevette a szegény ember, hogy nincs meg az almája. Meghallotta a hírt a szegény ember, hogy az almája a királynál van. Elment akirályhoz. Látta pont a szolgát, hogy meg akarja etetni a lánnyal.
– Ne! – mondja a szegény ember. Hamar elvette az almát a kezéből.
A szegény ember megkérte a lányt, hogy ne énekeljen.
Csodák-csodája többet nem énekelt.
Megszerette a szegény ember a lányt és összeházasodtak.
Aki nem hiszi, járjon utána.

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.