Vajda Brúnó Levente: A szegény ember és a gazdag ember

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, élt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi, de annyi gyermeke volt, hogy meg sem tudta már olvasni őket.
Túl a völgyön élt egy nagyon gazdag ember, akinek viszont csak két fia volt. A gazdag ember nem ismerte a szeretetet és a boldogságot, csupán a kapzsiságot és a veszekedést. A szegény ember boldogan éldegélt egyik napról a másikra. Boldogak voltak az ő gyermekei is, szerettek apjuknak segíteni. Együtt jártak szántani, vetni, aratni, együtt keresték meg a mindennapi betevő falatokat, verejtékkel, de boldogságban dolgoztak. Velük ellentétben a gazdag ember fiaival csak lustálkodott; civakodtak, s a ház körüli dolgokat is a szolgáikkal végeztették.
Egyszer a szegény ember a fiaival a mezőre ment. Reggeltől-délig kaszáltak. Délben megpihentek egy nagy fa árnyékában. Pihenés közben együtt viccelődtek és játszadoztak. Unalmában arra járt a gazdag ember, és elcsodálkozott, hogy a szegény ember fiaival milyen sokat dolgozott, és amikor lenne ideje pihenni, ő akkor is szeretettel játszik a fiaival. Megkérdezte a szegény embert:
– Hallod-e, te szegény ember… Hogy van még kedved játszani, miután oly sokat dolgoztál?
A szegény ember így válaszolt:
– Az én gyermekeim, az én boldogságom, és az én gazdagságom. Nekem mindig van időm a gyermekeimre, bármikor szívesen játszom velük.
A gazdag ember elpanaszolta, hogy náluk senki sem szeret dolgozni, ráadásul az ő fiai mindig csak veszekednek és lustálkodnak. A szegény ember megsajnálta a gazdag embert, s adott neki néhány jó tanácsot. Azt ajánlta, hogy a gazdag ember is foglalkozzon fiaival és próbáljanak mindig együtt dolgozni, s ha majd együtt dolgoznak, cselédeket sem kell tartani. A gazdag ember hazament és elbeszélgetett fiaival. A fiúk fontolóra vették apjuk szavait, s elhatározták, hogy a boldogság érdekében együtt fognak dolgozni apjukkal, segíteni fognak neki mindenben, s így akkor idő sem lesz a civakodásra. Egy hónap sem kellett, s a két fiú úgy belejött a munkába, hogy teljesen ki is cserélődtek. Olyan odaadóan segítettek apjuknak, hogy még ő sem ismert tulajdon fiaira. A gazdag családnak rá kellett jönnie, hogy a boldogság fele vezető legegyszerűbb út az, ha együtt tudnak dolgozni.
Egy napon a gazdag ember újra találkozott a szegény emberrel. Elbeszélgettek, s a gazdag ember tiszta szívéből megköszönte a jó tanácsát, s boldogan mesélt arról, hogy ők most már milyen boldogságban élnek a sok közös tevékenykedésben. Hálája jeléül egy véka aranyat szeretett volna ajándékozni a szegény embernek, aki visszautasította az ajánlatot, mondván, hogy számára nem a pénz jelenti a boldogságot, ők a pénz nélkül is boldogan élnek. A gazdag ember viszont nagyon hálás volt, így hát köszönetképpen egy szép, nagy házat ajándékozott nekik, amelyben a szegény ember kényelmesen elfért családjával. A szegény ember nagyon boldog volt a gyermekeivel, és a gazdag is megtanult dolgozni és jót tenni másokkal. E hősök azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak.

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.