Haba Tamara: Hófehérke és a hét új dolog

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Egyszer réges-régen, még a tegnapelőtt olvastam egy könyvet.
Nagy izgalommal lapozgattam a Hófehérke és a hét törpe című mesét. Amikor befejeztem az utolsó oldalt is, hallottam, hogy valaki a konyhában járkál, s különös zajt csap. Csak óvatosan kukkantottam be, s megpillantottam Hófehérkét. A törpék nem voltak vele, kár, mert velük is szívesen találkoztam volna. Hófehérke észrevett.
– Szia kislány, mi a neved?
– É-é-én ta-ta-Tamara vagyok – mondtam kissé megrémülve.
– Tamara, nem tudod véletlenül, hogy én mégis hogy kerültem ide? S egyáltalán hol vagyok? S mi ez a szerkentyű?
– Őszintén megmondom, nem tudom, azt reméltem, hogy majd te mondod meg, hogy hogyan kerültél ide. Az pedig egy telefon.
Hófehérke egy ideig nyomogatta, majd a földhöz vágta.
– És mi ez a doboz itt, ami világít?
– Ez egy TV, izé… televízió.
– Hmmm, és mit kell vele csinálni? Mivel van tele?
– Tele van az mindenfélével, jó és rossz dolgokkal is, csak nézni kell.
Egy ideig azt is nézte, majd továbbment, és elért a rádióhoz. Az épp be volt kapcsolva, és egy lassú zene hallatszott. Már vártam, hogy rákérdezzen erre is, amikor egyből táncra perdült.
– Ezt ki énekli? S ez pedig mi? – kérdezte a tablettre mutatva.
– Az hasonlít a telefonra, csak nem kell földhöz csapni.
Óvatosan letette, és a tolltartóhoz közeledett. Megfogta, és a benne lévő írószereket mind a földre borította.
– Hát ezek a kis rudak mik?
– Ezek írószerek. Lehet velük írni.
Megvonta a vállát, felállt a földről, és megfogta egyik macimat, majd kiabálni kezdett vele:
– Te vagy az, Szundi? Szólalj meg!
– Nem, nem, az egy maci, nem Szundi.
Leült az ágyra és a kezébe vette a laptopot.
– Még egy doboz. Egy vékonyabb. De ez nem világít, úgyhogy akkor ez nincs tele, ez nem TV, mondta nagyon elgondolkodva.
– Az egy laptop. Én játszani szoktam rajta, úgyhogy nem neked való.
– Oké. Ma már megtanultam hét új dolgot: az első a telefon, a földhöz kell azt csapni. A második a TV, azt pedig nézni kell. Harmadik az a zenélő kis dobozka, negyedik a tabletta, vagy micsoda, amit nem szabad a földhöz vágni. Az ötödik az írószer, amivel írni kell; a hatodik a maci, vagyis Szundi; és a hetedik a lapptopi, amin te játszol.
Kis csend után hallom, hogy valaki szólít:
– Hahó! Ébredj, Tamara!
Felébredtem és Hófehérke eltűnt. Ekkor eszméltem rá, hogy én elaludhattam az olvasás közben, s megjelent nekem Hófehérke. Még mindig nagyon jó visszaemlékezni erre az álomra. Hófehérke nem létezik, ez csak egy álom volt, csak azt tudnám, hogy a telefonom képernyője vajon mitől repedt meg?