Magyari Elektra Alexandra: A sétapálca, a kalap és a felöltő

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

A sétapálca, a kalap és a felöltő egymás mellett lógtak a falon. Unták már nagyon a hiábavaló fityegést. Összebeszéltek, hogy elmennek sétálni egyet. Leakasztotta magát a felöltő. Gallérja fölé csapta a kalapot, és jobbjára vette a kampós pálcát.
Úgy viselkedtek, mintha a gazdájuk is velük lett volna. A sétapálca kimérten kopogott a járdán, a felöltő finoman suhogott, a kalap meg illendően megbillentette magát, ha ismerősök jöttek szembe. Így bolyongtak egész délután, amíg az erdőbe be nem léptek. Mentek, mendegéltek, s egy adott pillanatban megláttak három tolvajt. A sétapálca, a kalap és a felöltő egy fa mögül kihallgatta, hogy mit tárgyalnak. A tolvajok beszélgetése így hangzott:
– Tudjátok, van az erdő közepén egy ház, amiben a Bíróék laknak – mondta az első tolvaj.
– Az a ház, amelyben az a szegény ember lakik a feléségével és a három gyermekével? – kérdezte a második tolvaj.
– Igen, igen. Ugye ők nyerték meg most a lottót? – kérdezte a harmadik tolvaj.
– Igen, nyertek valamennyit. Gyertek, ma este menjünk és lopjuk el! – mondta az egyik.
– Jó, ma este úgysem lesznek otthon – egyeztek meg.
Amint meghallották ezt a beszélgetést, azt mondja a felöltő:
– Gyertek, menjünk mi is ahhoz a házhoz, de nem pénzt lopni, hanem pénzt védeni!
– Jó! – egyeztek bele a többiek is.
Amikor odaértek, csapdát készítettek. Nem kellett sokat várniuk, máris jöttek a tolvajok. Amikor bejött az első tolvaj, a sétapálca úgy megütötte, hogy az menten a földre rogyott. A másik kettő épp az emeletre tartott. A felöltő úgy megszorította az egyik gazembert, hogy az bizony el is felejtette, hogy fiú volt-e vagy lány. A kalap valamiféle sárga csillogó fonalat tett magához, mintha arany lenne.

Magyari Elektra A sétapálca_ Barabás Betty

Barabás Betty (13 éves) grafikája

Az egyik tolvaj, látván ezt az „aranyat”, rögtön magához vette, feltette a fejére. Igen ám, de ekkor a kalap mind kitépte minden egyes hajszálát a tolvajnak. Mindhárman úgy iszkoltak, hogy még a lábuk sem érte a földet. A család épp akkor érkezett haza, amikor a tolvajok rohantak. Látván a három jótevőt, a ház gazdája megköszönte a jótettet, s ráadásképp még fel is bérelte őket, hogy minden alkalommal őrizzék az üres házat. Így a gazda is jól járt, s a három barát sem unatkozott többé soha.
Bizony még ma is élnek ott a szegény családnál, és azóta nem járt ott semmiféle tolvaj.

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.