István Laura: Barnabás, a világ megmentője

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Hol volt, hol nem volt, dombokon, hegyeken túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy kis falu. De nem akár milyen falu volt ez, itt az emberek nem hétköznapiak voltak, mások voltak, de miben? Különlegesek voltak, mert minden családnak volt egy állatfaj, amiért ő felelt, a család tagjai ezeknek az állatoknak a tulajdonságait viselték.
Ebben a faluban élt a kis ügyifogyi, Barnabás. Az ő állata a pók volt, nem igazán szerette, mert nem hitt benne. Egyik nap a fiú sétálgatott az erdőben, kavicsokat rugdosva azon gondolkozott, miért nem kaphatott ő is valami szuper állatot. Egyszer csak, valami neszt hallott a bokorban. Kicsit tétovázott, odamenjen-e vagy ne, azután a kíváncsiság felülmúlta a félelmét.
– Váááúú… most meghalsz! – vetette rá magát a lány.
– Kegyelmet! – visította Barnabás.
– Sajnálom csak játszani akartam… néha túlzásba viszem!
– Ki vagy te? – nézett kérdően a fiú.
– Iza vagyok, téged hogy hívnak?
– Barnabás. Gondolom valami ragadozó a családotok állata.
– Eltaláltad, farkas! – jelentette ki büszkén a lány. És a tiéd?
– Enyém csak egy pók! – sütötte le szemét a fiú.
– Van kedved fogócskázni?– terelte a szót Iza.
– Te vagy a fogó! – kiáltotta Barnabás, és már rohant is.
Elkezdtek fogócskázni. Iza annyira rohant, hogy nem nézett előre, és belelökött egy fiút a patakba.
– Mit képzelsz te?– üvöltötte a bőrig elázott fiú.
– Sajnálom, nem volt szándékos!– mentegetőzött Iza.
– Hát nem tudod, ki vagyok én? Én vagyok az oroszlánok leszármazottja! – mondta lekezelően.
– Mondtam már, hogy sajnálom!!
– Itt meg mi folyik?– nézett kérdően Barnabás.
– A barátnőd megtanulhatna a lába elé nézni! – szólt a fiú.
– Ahelyett, hogy itt veszekedsz, nincs kedved inkább velünk játszani? – próbálta oldani a feszültséget Barnabás!
– Legyen, úgy sincs jobb dolgom! Szólítsatok Matyinak.
– Én Barnabás vagyok, ő pedig Iza!
Folytatták a játékot, még sötét nem lett! Este boldogan mentek vissza a faluba.
Több mint hét év múlva a jó barátokat elszakították egymástól egy küldetés miatt. Izát Amerikába küldték, hogy megmentse az ott élő farkasokat a pusztulástól. Matyit Afrikába, Barnabás pedig ismét egyedül maradt. A fiú egyik nap váratlan levelet kap, amiben ez állt: „Kedves Barnabás! Veszélyben a Föld, csak te mentheted meg a világot! Segíts rajtunk! Találkozzunk este az erdőben! Barnabás ijedten olvasta a levelet, s feltette magában a kérdéseket: Ki írhatta ezt? Miért kell megmenteni a világot? Mi történik egyáltalán? Ezek után várta az estét. Elindult az erdőbe, mikor beért az erdő közepébe, a fák mögül egy sötét alak jelent meg, és határozottan szólt:
– Örülök, hogy eljöttél! – szólalt meg az alak.
– Ki vagy te, és mit akarsz?– kérdezte riadtan Barnabás.
– A világnak szüksége van rád és az örökségedre!
– Hisz az örökségem csak egy pók, ami hálót tud fonni – mondta a fiú szomorúan.
– Az a pók pont elég nekünk, hisz csak ő tudja megmenteni a világot! Fel kell vinnem őt az űrbe, hogy be tudja fonni a Földet hálóval! Sietnünk kell! Nincs sok időnk!
– Hát legyen, bár nem értem! – méltatlankodott Barnabás.
Felvitték a pókot és a fiút az űrbe, és a pók bizonyos idő múlva körbefonta a Földet. Visszaértek a faluba, majd mindannyian megköszönték a gyereknek a világ megmentését.
– Egy aszteroida zuhant felénk, de te és a pókod megmentettétek a világot! Köszönöm! – szólt az idegen.
A faluban nagy ünnepséget rendeztek Barnabás tiszteletére. Kapott egy trófeát, amin ez állt: „A világ megmentője”
Barnabás megtanulta, hogy a pók sem egy semmit érő állat. Lehet akármilyen kicsi, de azt tudja, amit tudnia kell.

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.