Veress Andrea Hajnalka: A farkas és a rózsa

Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszer csak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa. A farkas vette észre először. Milyen szép! – gondolta – milyen kecses! Aztán lassan a többi állat is felfedezte.

– Milyen egyszerű! – mondta a páva – semmi szín, semmi különlegesség!

– Közönséges! – rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű – hát hogy néz ez ki?

Mind ilyenek vagytok – gondolta a farkas a fák közül – nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót. A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.

– Ez meg micsoda? – fanyalgott a róka – semmi keresnivalója nincs itt.

– Csúnya! – röfögte a vaddisznó – és ráadásul útban van.

A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy vízcseppecske hullott a földre.

Hát nem látjátok, hogy fáj neki? – gondolta a farkas – miért kell bántani?

– Nem szeretem a virágot! – dörmögte a medve. – Tépjük ki!

Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját.

– Nézzétek! – bömbölte, és magasba tartotta a mancsát – megszúrt!

– Szóval még veszélyes is ! – jegyezte meg a róka. – Ki kell irtani!

A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra, és kíméletlenül a földbe taposta. A többiek megtapsolták. A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében. Elpusztították, csak azért, mert más volt mint ők! Megvárta, amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele.

Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának, és belefektette.

– Isten veled, kis virág! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál …

Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ottmaradt a földben, a rózsa mellett. Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének. A fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek. A farkas csak állt némán, a virágot nézve.

Hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében : életében először, …. sírni kezdett. Az örömkönnyek, gördültek le a szőrös arcán…..Hát tényleg vannak csodák….A szeretett csodája mindent áthat….És onnantól kezdve a Rózsa és a farkas örök barátok lettek.

2017

3 hozzászólás “Veress Andrea Hajnalka: A farkas és a rózsa

  • Felháborodott olvasó
    8 hónapezelőtt

    Nem értem, mi a jó abban, ha fogunk egy tanulságos mesét, mely 2011 óta kering az interneten, a szerzőjét lehetetlenség megállapítani, majd bemásoljuk és sajátként tüntetjük fel (szóról szóra pontosan ugyanúgy). Tavaly a Mese a sündisznóról, idén pedig a Farkas és a Rózsa. Miért kell lopott mesével elvenni az esélyt azoktól, akik saját, nagy gonddal megírt történetükkel szeretnének bekerülni a kötetbe?

    • Kedves Felháborodott Olvasó!

      Köszönjűk szépen, hogy látogatja honlapunkat. Köszönjük, hogy bejegyzést tett. Ebben a levélben szeretném tájékoztatni, hogy beszéltem a szerzővel. Több meséje kering az interneten, valamennyit ő irta, erről nyiltkozott is. Azon nem háborgott, hogy gyakran felhasználják műveit, inkább örült neki, ezért írja őket.

      Üdvözlettel: Szerkesztő

    • Arra nem gondol, hogy epp o toltotte fel egy forumra, ahol valaki lelopta?
      Gerinctelennek kell lennie ahhoz, hogy valaki ezt megtegye… Ha ,,valakit” megis zavarna, biztosan tenne az ugy erdekeben…

      Inkabb elvezze az iro alkotasait es ne mocskolodjon!!!

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.