Puchla Nikolett: Kamilla királykisasszony

Az egyik nyáron a hangyabolynak különösen sok dolga akadt. Hamar be kellett gyűjteniük az ennivalójukat az esősebb időkre. A dolgozók egészen messze vándoroltak az otthonuktól, hogy a legfinomabb falatokat szállíthassák a hangyakirálynőnek és a bolynak. A tapasztaltabb hangyavezérek sok tanáccsal látták el a fiatalabb hangyákat: Vigyázzatok! Akármennyire éhesek vagytok, sohase rágjatok bele a virágok szirmaiba, mert minden virágot szellemek őriznek! Persze, könnyen beszélt a vezér, aki az árnyékból parancsolgatott a többieknek, hanem azok, kik egész nap robotoltak, szörnyen megéheztek a nap végére. Az egyik hangya úrfi, akit Tüsinek hívtak kunkori csápjai miatt, megelégelte a nehéz munkát, s elvonult a csapatától. Hamarosan egy ínycsiklandó illat csapta meg az orrát az egyik virágból. Tüsi felmászott a növény szárán, s máris a puha szirmok között találta magát. Hanem a virágszirmok rejtekében megpillantott egy tündérlányt, aki még szundikált. A csodaszép teremtés felébredt az érkező hangjától, fáradtan dörzsölte ki szeméből az álmát.

– Hát te ki vagy? – kérdezte a hangyát, s bágyadtan körülnézett, mint aki azt se tudja, hol van. – Hát a többiek? Hova lettek a kamillák?

– Te vagy ennek a virágnak a szelleme? – érdeklődött Tüsi.

– Szellem? Kikérem magamnak! Én Kamilla királykisasszony vagyok a Kamillák Birodalmából! Tudd meg, hogy családom minden tagja egy-egy kamillavirághoz tartozik. Mikor beköszönt a tél, s a virágjaink elhullajtják szirmaikat, a magokkal együtt téli álmot alszunk, majd mikor a Nap újra sütni kezd, a kamillák szirmai között újjáéledünk.

– É-értem – habogta a megszeppent hangya, alig tudta elhinni, hogy egy igazi királykisasszonyt talált egy virágszálban. Mikor a királykisasszony látta, hogy nincs más kamilla mellette, keserves sírásba kezdett. – Ne sírj, kérlek, nincs semmi baj! Attól tartok a szél teljesen más irányba sodorta a kamillád magvait, mint a családod többi tagját. Ez megmagyarázza, miért nem látod őket. De hadd segítsek! Gyere velem, a hangyabolyban biztonságban leszel, ott majd vigyázunk rád, amíg jövőre újra ki nem hajt a virágod! S ha szerencséd van, a kamillád ugyanott fog gyökeret ereszteni, mint a birodalmad!

Kamilla kisasszony annyira bánatos volt, hogy még ellenkezni sem volt ereje. Hagyta, hogy kézen fogva az otthonába vezesse. A fiatal hangya a saját cellájába vitte a sírdogáló királykisasszonyt. Mohát terített neki, hogy nehogy megfázzon. Hamarosan beköszöntött az esős évszak, így munka hiányában Tüsi minden idejét a szépséges lány mellett tölthette. Árgus szemekkel leste a tündér minden kívánságát. Ha azt mondta éhes, az összekuporgatott morzsaszemeiből etette őt. Ha azt mondta szomjas, kirohant menedékéből, és egy levéltálban friss esővizet csapolt neki. De bármennyire is igyekezett Kamilla kedvében járni, a királylány továbbra is a családját és a királyságát hiányolta, minden reggel sírva ébredt fel álmából. Tüsi, hogy enyhítse Kamilla bánatát, mindenféle ajándékkal halmozta el vendégét. Hozott kőből faragott babákat és fűszálakból font hárfát. Minden nap hangyaverseket szavalt és hangyadalokat énekelt neki. Látta, hogy az előadásai tetszenek a királylánynak, erőfeszítése nem volt hiábavaló. Jobb kedvre derült a csodaszép tündér, s mikor pedig Tüsi lovagosdit játszott, felpattant egy lapos kőre, mintha lovagolna, s kard módjára lóbált egy faágat, Kamilla még fel is nevetett. Ám a napok gyorsan váltakoztak, a hangya egyszer csak azon kapta Kamilla kisasszonyt, hogy rendkívül halovány, szinte átlátni rajta, mintha tényleg kísértet volna.

– Azt hiszem, közeleg az idő – szólalt meg Kamilla széles mosollyal. – Mindjárt itt a tavasz, a kamillám már szólít. Hamarosan virágot bont, és akkor újra lesz esélyem látni a családomat.

Tüsi, bár örülnie kellett volna Kamilla kijelentésének, most mégis keserűség markolt a lelkébe. Annyira megszokta a bohóckodást, a színészkedést, s azt a sok-sok cselekedetet, amivel igyekezett a királylány kedvében járni, hogy barátja nélkül egy hatalmas űr keletkezett mindennapjaiban. A királylány pedig igazat mondott, napról napra halványabb lett, míg egy nap teljesen eltűnt. A kis hangya már csak a hűlt helyét találta, a cella üres volt. Még csak el sem tudtak búcsúzni egymástól. A tündérlány egy távoli kamilla szirmai között ébredt. Rögtön észrevette, hogy ezúttal nem kell egyedül kezdenie az évet: szomszédságában halomra tündököltek a kamillavirágok, mindegyikben egy-egy rokona vagy ismerőse foglalt helyet. Újra összeállhatott a Kamillák Birodalma, minden nap táncos mulattságokat rendeztek, csodaszép koszorúkat fontak és párt kerestek maguknak. Kamilla szépsége nem maradt véka alatt, a király nem győzte fogadni a kérőket, a tündér úrfik hosszú sorban álltak, hogy lenyűgözzék szívük választottját és megkérjék a királylány kezét. Kamilla eleinte örült a kérők hadának, alig várta, hogy férjet találjon magának, mégsem érezte jól magát közöttük. Ha az egyikük dalra fakadt, eszébe jutottak Tüsi hangyadalai. Mikor pedig az egyik kérő meglovagolta a szelet, s bámulatos mutatványokkal dicsekedett, maga előtt látta Tüsit, amint egy lapos kövön ülve bohóckodik, csakhogy mosolyt csaljon a magányos királylány arcára. Kamilla kisasszony rendkívül csalódottnak érezte magát, hiszen látta, hogy a tündér úrfik csupán érdekből teszik előtte a szépet. S míg az úrfik a bőségük egy töredékét ajánlják fel a királylánynak, addig Tüsi az utolsó morzsáját is az éhes vendégének adta.

A döbbent tündérnépség nem tudta mire vélni Kamilla átalakulását, nem értették, miért lett olyan szomorú, hogy is érthették volna! Nem láttak a királylány szívébe, aki gazdag királyságában százszorta magányosabbnak érezte magát, mint egy árva hangya otthonában.

2017  Jóka (Szlovákia)

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.