Zsók Kati: Az új város

Hol volt, hol nem volt, a Meseerdő egyik részében, ott éldegélt Géza, a kis sün. Nagyon édes kis süni lehetett kiskorában, de erre már egy kisállat sem emlékezett, mert Géza réges-régen elrejtőzött a tüskéi alá. Arca már-már feledésbe merült, amikor éppen a két jóbarát útja Géza felé vezetett.
– Hahó, hahó! – szólította meg Lulu, a kis szőke kislány Gézát.
– Fikusz vagyok, a patám meg dobog – mutatkozott be a lovacska és közben a patáival dobogtatott.
Igen ám, de nem volt kinek, mert Géza ezt meghallva begurult sebesen a patakba. Gurult-gurult, sodorta a patak vize, mígnem egyszer partra vetette. Lulu és Fikusz szaladtak utána, nehogy szem elől veszítsék. Szerencséjüknek köszönhetően rá is találtak a kis tüskés állatra.
Hazavitték kis rózsaszín házacskájukba, betakargatták, meleg teát főztek neki és mesét olvastak a kis állatos mesekönyvből. A kis sün hamarosan átmelegedett és gondoskodásuknak köszönhetően elő is dugta kis kobakját a tüskéi alól.
– Sziasztok, Géza vagyok – mutatkozott be félénk hangon a kis süni. Mesélt új barátainak a félelmeiről, szomorúságáról és arról, hogy valójában miért is rejtőzött el a tüskéi alá.
Lulu és Fikusz mindvégig figyelmesen hallgatták, és amikor Géza befejezte a mondanivalóját, Lulunak eszébe jutott, hogy játszhatnának egy jó játékot, amivel Géza arcára mosolyt varázsolhatnának.
A kisszoba közepén egy hatalmas szőnyeg terült el a padlón, amin különböző utak, közlekedési táblák, jelzőlámpák voltak. A kis süninek végig kellett mennie az úton és az út végén ott várta a nyereménye, egy nagy piros alma. Gézának nagyon tetszett a játék, ám az út felénél összetévesztette a közlekedési táblákat, rossz irányba kezdett haladni és ismét rémület fogta el.

Zsók Kati rajza

– Csak semmi pánik! – szaladtak oda nyomban új barátai. – Majd mi segítünk neked továbbmenni – mondták.
Lulu négykézlábra ereszkedett, ő volt a mozdonyvezető, hátára vette Fikuszt, a lovacskáját, Gézának pedig csak követnie kellett őket. Így haladtak az úton vidáman és énekelve, igen ám, de az út végén, amint a kis süni a kezébe vette a nyereményt, egyszer csak a szőnyeg alatt találták magukat, ahol csodálatos látvány tárult eléjük. Egy gyönyörű új város. Minden színes volt, különböző hangszerek hangja hallatszott a távolból, citera, lant, hárfa, gitár, furulya és még sorolhatnám napestig, akkor sem lenne vége. Boldogan szaladtak a kis barátok a színes város felfedezésére, de mielőtt bejutottak volna a városba, egy hatalmas hídon kellett átkelniük. Lulunak és Fikusznak nem okozott különösebb problémát, ám a kis süni túl kicsi volt, ezért képtelen volt felmenni rá.
Lulu a nyaka köré ültette Fikuszt, Fikusz nyaka körül pedig a kis Géza foglalt helyet.
Olyan hatalmasak és erősek lettek, akár egy nagy oszlop, így jutottak be az új mesevárosba, ahol első állomásuk a színes palota meglátogatása volt.
Be is jutottak boldogan és énekelve a palota belsejébe, ahol sok ajtó tárult eléjük. Különböző táblák voltak az ajtókon a következő feliratokkal: Félelem, Megbocsájtás, Segítségnyújtás, Kedvesség, Őszinteség.
Az ajtón belépve a szobában tükrök voltak és akárhányszor egy tükörbe belenézett a kis süni, mindig erősebb és erősebb lett.
A palotából kiérve a süni észrevette, hogy már elmúltak a félelmei, nagyon erős és bátor lett, többé nem kellett elrejtőznie a tüskéi alá. A kis barátok az új városban megtanulták, ha szembenéznek félelmeikkel, gyengeségeikkel, ezáltal erősebbek lesznek és az a félelem, amely eddig óriásnak tűnt a szemükben, törpévé változik.

 

2017 Csíkszereda (Románia)

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.