Demény Beáta: Fancsali bácsi és a mézédes dinnye

Régen, vagy nem is olyan régen, kerek-e világon, élt egy ember. Na, nem egy ember élt akkoriban, csak éppen egy valakiről szól ez a történet.
Ez az ember arról híresült el, hogy mindenre azt mondta:
– Nem szeretem!
Ha megkínálták egy tál finom levessel, ő csak azt mondta:
– Nem szeretem!
Ínycsiklandó, finomabbnál finomabb étkekkel próbáltak neki kedveskedni, de mind hiába: „nemszeretem” volt a válasz.
Ezért el is nevezték őt Fancsali bácsinak. Pedig volt becsületes neve, és még bácsi korban sem volt, de a sok nemszeretemtől, úgy legörbült a szája, mint egy öreg megsavanyodott uborkának a szára.
Szeretett sokáig aludni, az a téli álmát alvó mackó típus volt. Nem zavarta, hogy már fölmászott a Nap a horizontról az égbe, és benyilazott az ablakon, Fancsali bácsi, mint egy elfektetett zsák hevert ágyában.
Egyszer aztán mégis csak felébredt, kidörzsölte a maradék lustaságot szemeiből, majd belemászott nadrágjába, és felöltötte ingét. Nyújtózott még egy utolsót, majd útnak indult. Ahogy ment, mendegélt, egyszer csak egy dinnyeföld állta útját. Nagy, gömbölyű zöld labdák vigyorogtak a homokban. Emberünk közeledett az egyikhez, s mint egy focilabdát jobb lábával megcélozta, és akkorát rúgott bele, hogy a dinnye héja átszakadt és a lába beszorult a nedves, magos bélbe. Hiába rugdalta, rángatta, a lába foglyul esett. Kénytelen volt leülni a földre, hogy kezeivel elérje guruló talpú cipő ragadványát. Igen ám, de a darazsak is felocsúdtak az édes dinnye illatra, és rárajzottak a jó ember lábára. Mondom nektek: aztán úgy megcsipkedték, hogy olyan lett a lába, mint egy jófajta disznóláb. Bizony, ha látta volna, még az édesanyjának is ismeretlen lett volna ez a láb.
Lett belőle jó nagy jajgatás. Fájdalmas mérgében földhöz csapott egy másik dinnyét is, és az szépen kettétört. Fölemelte a földről, és a kíntól elvörösödött arcába nyomta. Akkor megérezte annak édes, lédús zamatát.
– Ez finom! Határozottan finom! SZERETEM!
Amióta kimondta ezt a bűvös szót, arca visszafiatalodott. Már nem hívja senki Fancsali bácsinak. Nem fitymálja az ételt, kedves mosoly ül az arcán, s ő a legszebb legény a vidéken.

2017 Budakeszi

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.