Máté Laura: A nimfa ajándékai

Messze innen, egy távoli királyságban élt három fivér, akik elhatározták, hogy útra kelnek és szerencsét próbálnak a nagyvilágban.
A fivérek napokon át vándoroltak, átkeltek forró sivatagon, jeges pusztán, még nem egy ijesztő, sötét erdőhöz értek. Fontolgatták, hogy talán legjobb lenne visszafordulni, hiszen az Ég tudja mi vár ott reájuk, végül azonban kíváncsiságuk győzedelmeskedett, így beléptek a sötét rengetegbe. Alig, hogy néhány lépést tettek, az erdő mélyéről furcsa jajveszékelő hang szűrődött. A hangot követve elindultak az erdő közepe felé. Megpillantottak egy, az erdőt átívelő különös folyót, nem messze tőle pedig meglátták a kérlelő hang forrását is. Egy magas fáról egy háló csapda lógott le, melyben egy gyönyörű lány kapálózott. A rabul ejtett, fiatal leány bőre olyan volt akár az alabástrom, szemei kékek voltak akár az óceán, szőke haja pedig úgy ragyogott, akár a legtisztább arany. A három testvér egy pillanatra elámult szépségétől, földbe gyökerezett lábakkal álltak, de mikor a leány ismét kérlelni kezdtek őket végre cselekedni kezdtek. Kivágták a hálót és kiszabadították a fiatal teremtést.
– Köszönettel tartozom nektek – szólalt meg halkan a leány. – Napok óta kiáltoztam és vártam, hogy valaki a segítségemre siessen. A folyó nimfája vagyok, így hatalmamban áll, hogy bátorságotokért cserébe egy-egy kívánságotokat teljesítsem.
A két idősebb testvér mindig is kapzsi volt, és becsvágyó. A legidősebb tömérdek aranyat, a középső pedig nagy lakomákat kívánt.
A nimfa a legidősebb fivérnek átnyújtotta saját, aranyszőrű bárány gyapjújából szőtt szütyőjét, és azt mondta neki:
– Rázd meg háromszor, fújd meg háromszor, és az arany öledbe hull majd! Ezután a leány kivette hajába kötött díszes kendőjét, majd átadta a középsőnek, mialatt így szólt:
– Terítsd a fűbe e mennyei kendőt, és előtted terem mind, mit szemed, szád megkíván!
A legifjabb fivér jó ideig csak töprengett, majd mikor a nimfa kérdőn felé fordult, azt válaszolta:
– Én csak arra vágyom, hogy utunk során ne kerülhessünk csapdába, ahogyan te is!
A nimfát látszólag meglepte a kérés, de alig néhány pillanat múlva, köpenye mélyéről előkapott egy egyszerű ollót. Fényes hajkoronájához emelte azt, és gyorsan levágott egy tincset vele. Az olló fényesen szikrázni kezdett, mikor pedig kialudt a legénynek nyújtotta azt. – Nincs olyan anyag e föld kerekén, amit el ne tudna vágni, legyen az akár a legkeményebb gyémánt is – mondta a nimfa, majd széles mosollyal az ajkán köddé vált.
A két idősebb testvér nagyon megharagudott, amiért fiatal fivérük ilyen haszontalan tárgyra fecsérelte egyetlen kívánságát. Hamarosan a testvérek útjai külön váltak. A legidősebbet megrészegítette a pénz és a hatalomvágy; házat, díszes ruhákat vásárolt, szórta a pénzt, testvérei sorsa nem érdekelte. Egy nap azonban, egy átmulatott éjszakán a bortól bódultan, elfecsegte ivócimboráinak a varázs szütyő titkát, reggelre pedig valaki ellopta tőle azt.
A középső testvér gazdag frigyre lépett egy fogadós lányával, akit elkápráztatott a sok pompázatos étel, ami egyre több vendéget csalt be a fogadóba. Amikor, azonban felesége tudomást szerzett a mennyei kendőről, megharagudott férjére, amiért olcsó trükkel becsapta őt, és ezért elkergette apja házából. Így végül mindkét kapzsi testvér hamar koldusbotra jutott.
A legfiatalabb fiú továbbra is vándorolt, járta a világot, zsebében a nimfa ajándékával, még nem egy nap hírét vette, hogy a király leányát elrabolta egy gonosz sárkány, és most bezárva tartja feltörhetetlen ketrecében. Beszélték sokan, hogy megannyi bátor ifjú legény, katona és herceg sietett az ifjú hölgy segítségére, de mind kudarcot vallottak, mert a sárkány fogaiból készült rácsot, és zárat nem sikerült feltörni. Gondolt egyet az ifjú és elindult fel a hegyre, a sárkány börtönéhez.
Mikor felért a várba, megpillantotta a szörnyeteget, amint békésen szunyókált nem messze a királylány ketrecétől. Halkan oda osont hozzá, és elő kapta mágikus ollóját. A lány meglepődve figyelte, hogy egyetlen ollóval igyekszik elvágni a zárat, hanem azonban, ahogy vágni kezdett, azonnal elroppantotta a kemény anyagot. Abban a pillanatban a sárkány kinyitotta zöld szemeit, de akkor már késő volt. Amint a zár kettétört, a sárkány is nyomban elporladt.
A legény hazavitte a királyhoz a leányt a kastélyba, aki annyira megörült hazatérő gyermekének, hogy nyomban a fiúnak adta annak kezét. Heted hét országra szóló lakodalmat csaptak, ahová még két bűnbánó fivére is hivatalos volt.
A legfiatalabb fivér okos és bölcs királyként uralkodott az országban, hihetetlen történetét pedig, az ollóról, mely elhozta számára a gazdagságot és a boldogságot, gyermekek ezrei hallgatják mind máig.

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.