Horváth Tibor: Marci maci kalandja

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis maci, akit Marcinak hívtak. Marci nagyon szófogadatlan medvegyerek volt. Hiába mondogatta neki az anyukája, hogy nem szabad engedély nélkül kiszökni a házból, valahogy mindig megszegte ezt a szabályt.
Történt egyszer, hogy Maci mama épp nem volt otthon, amikor Marcinak újból mehetnékje támadt. Gondolkodás nélkül nyúlt a kilincs után és máris szaladt kifelé. Nagyon messzire elkóborolt. Már az ismerős házakat se látta, amikor beért a fák közé. Mikor kifutkározta magát, rádöbbent, hogy nem tudja a haza vezető utat. A mi macink azonban nem ijedt meg! Az erdő állatait kezdte kérdezgetni, ismerik-e Mackóékat. Volt a süninél, az egérnél, az őzhöz is elment, megkérdezte a nyuszicsaládot, még a felette elszálló madaraknak is felkiabált, de a szüleit senki sem ismerte.

Horváth Tibor illusztrációja bekerül a mesekönyvbe

Végül bánatosan lehuppant egy kidőlt fára megpihenni, amikor is valami motoszkálásra lett figyelmes. Hirtelen meghallott egy halk sziszegő hangot:
– Sssszia! Hogy hívnak? Miért sssszomorkodsssz?
Hiába nézett körül, senkit se látott. Bár nagyon félelmetes volt az ismeretlen hangja, azért illedelmesen válaszolt a kérdésére:
– Marci vagyok és elvesztem az erdőben. Nem találok haza – pityeredett el a kis maci.
– Nem kell félned tőlem – folytatta az idegen – nem foglak bántani! Itt feksssszem fölötted az ágon. Sssszisssszinek hívnak, kígyó vagyok. Nagyon ssssok mindenkit issssmerek ám az erdőn kívül issss. Mindenfelé jártam már. Sssszeretnéd, ha ssssegítenék neked?
– Hát persze! – nyugodott meg Marci, és máris hadarta a mondandóját: – Az apukámat például Marcinak hívják, vagyis én papának hívom. Rettenthetetlen bátor medve, mindenki tiszteli a falunkban. Őt ismered?
– Hogyne issssmerném! Az apukád az én egyik régi barátom. Voltam issss nálatok még kissssebb macikorodban. Sssszóval tudom, hogy hol lakssssz! – örült meg Sziszi és lecsusszant Marci mellé.
A hír hallatán Marci olyan boldog lett, hogy össze-vissza ölelgette a kígyót. Ha nem lett volna olyan nehéz és óriási, még örömtáncot is járt volna vele, így hát csak körbeugrálta, miközben hangosan HURRÁzott.
Rövidesen már úton is voltak. Elöl tekergett a kígyó, utána cammogott a kismaci. Két nap múlva értek haza. Marci óvatosan kinyitotta a házuk ajtaját. Odabent szomorúan üldögélt Mackómama és Mackópapa, épp vacsoráztak. A maci gyerek beszaladt, átölelte szüleit és sírva megígérte, hogy többet nem csavarog el otthonról. Mackóék kimondhatatlanul boldogok voltak, ugyanis már azt hitték, soha többé nem látják viszont elveszett bocsukat. Köszönetképpen Sziszit is megkínálták enni- és innivalóval.
Onnantól kezdve Marci nagyon rendes maci lett. Szüleinek szót fogadott, feladatait mindig elvégezte, segített nekik a ház körül és amikor sétálni támadt kedve, mindig ott volt Sziszi, aki megmutogatta neki az erdő rejtelmeit.

2017 Negyed (Szlovákia)

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.