Frühwirth Blanka: Elhagyott Tárgyak Manói

Ismeritek a Zoknimanót? Ő az, aki a magányos estéin beszökik a zoknis fiókba, és ellopja a fél pár zoknitokat. Lehetőleg a legkedvesebbet, a legszínesebbet, vagy a legpuhábbat. Aztán ott van a Kócmanó. Ő azzal szokott szórakozni, hogy esténként összekócolja a hajatokat, hogy reggelre úgy nézzen ki, mint egy szénaboglya. Neki ugyanis tényleg olyan a haja, mint egy szénaboglya, és szeretné, ha kicsit hasonlítanátok rá.
Ezek a manók nagyon szeretnek rosszalkodni. Igazából minden manó szeret kicsit rosszalkodni, csak míg ezeknek a manóknak abból áll az életük, hogy nektek bosszúságot okozzanak, ott vannak azok a manók is – például a Mikulás Manói – akik azon munkálkodnak, hogy örömet szerezzenek, és csak a szabadidejükben tréfálják meg egymást.
Ezekhez a manókhoz hasonlóak az Elhagyott Tárgyak Manói. Ők egy nagyon érdekes, és egyre gyakoribb manófaj, hiszen sajnos egyre többre van szükség belőlük.
Akárhányszor elhagytok egy tárgyat, legyen az egy ceruza, egy picuri csat, vagy éppen a sapkátok bojtja, az a tárgy szomorú lesz, hiszen elszakad onnan, ahová tartozik. Már nem tudja betölteni a feladatát, pedig ők arra rendeltettek, hogy betöltsék azt a feladatot, amit nekik szántak, és emiatt végtelen szomorúság lesz úrrá rajtuk. Ezt a szomorúságot érzik meg az Elhagyott Tárgyak Manói. Egy közülük rögtön ott terem az elhagyott tárgy mellett, és próbálja megvigasztalni. Még arra is kísérletet tesznek, hogy visszajuttassák az elveszett tárgyat az eredeti gazdájához, de ez csak nagyon ritkán sikerül, mert a manók lekövető varázslata megbolondul a mi sok elektromos kütyünk között.
Lényeg a lényeg, ott csücsül valahol az elhagyott tárgy, és ott csücsül mellette a manója. Mikor sikerül megnevettetni, együtt nevetnek, mikor nem, együtt sírnak. Ez megy egészen addig, míg meg nem találjuk az elveszett tárgyunkat, vagy a bűvös, hetedik napig. A hetedik napon ugyanis már mi is elfelejtjük, hogy elvesztettünk valamit, vagy észre sem vesszük, de így vagy úgy, kiszáll a gondolataink közül.
Amikor ez megtörténik, az Elhagyott Tárgyak Manói elrepítik az elveszett tárgyakat a Manóföldén található Elhagyott Tárgyak Szigetére.
Ez egy olyan sziget, ami telis-tele van elhagyott tárgyakkal. Vannak itt játékok, használati tárgyak, konyhai eszközök, néha még a fél pár zoknik is ide kerülnek, mikor a Zoknimanó épp nem ér rá, vagy nem tetszik neki a zokni, amit az ágy alatt felejtettünk. Azt gondolnátok, hogy ez egy vidám sziget, hiszen mindenféle tárgyak gyűlnek itt össze, és azok együtt biztosan vidámak. Hát, azt kell, hogy mondjam nektek, hogy ez a sziget a világ egyik legszomorúbb szeglete. Hiszen ha valakit egyszer iderepítenek, akkor már nagyon kevés esély van rá, hogy visszakerül a gazdájához, pedig ők nem akarnak mást, mint az eredeti gazdájukkal lenni egy életen át! Persze, ha netalántán fél év múlva eszetekbe jutna, hogy „mennyire szerettem én azt a rózsaszín, virágos kis hajcsatomat”, akkor az Elhagyott Tárgyak Manói gondoskodnának róla, hogy visszakerüljön hozzátok. De különben örökre ott ragadnak azon a szigeten egy sereg manóval, akik őrzik őket.
Most, hogy már tudjátok, hova kerülnek az elveszett tárgyaitok, remélem, sokkal jobban vigyáztok rájuk, hogy soha, de soha ne legyenek elveszettek! Most valószínűleg azt gondoljátok magatokban, hogy „de hát akkor mi lesz azzal a sok Elveszett Tárgyak Manóival?” Higgyétek el, sokkal jobb helyük lesz! Biztos vagyok benne, hogy a Mikulás hasznukat tudná venni, de lehetnének Gumimanók, Erdei Manók, Zugmanók vagy Levélmanók is! Csak adjatok nekik lehetőséget, hogy kipróbálhassák, miben a legjobbak! Igyekezzetek, és ne veszítsetek el semmit!

2017 Sopron

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.