Kolumbán Emőke: Az indigó sárkány

Réges-régen, az Óperenciás-tenger közepén, egy kis szigeten, zord, kopár hegyek között sárkányok éltek. Ezért is nevezték az emberek a Sárkányok szigetének. Mindenki messzire elkerülte azt a hátborzongató birodalmat, mert nem volt olyan teremtett lélek, aki ne félt volna ezektől a félelmetes és villámgyors teremtményektől.
Egyszer a sárkányok vezére, Szélvész, gyűlésbe hívta a népét és így szólt:
– Sárkányok, most jól figyeljetek! Három nap múlva teliholdkor új vezért választok, ezért minden sárkány hozza ide gyermekét a Gyűlés Sziklájához!
Úgy is történt, összegyűltek a Gyűlés Sziklájánál. Szélvész egy ideig kíváncsian szemlélte a tizenhárom kicsi sárkányt a telihold fényénél, majd így szólt:
– Az lesz az új vezér, aki a legmagasabbra tud repülni!
A fiatal sárkányok közül tizenkettő nem tudott elég magasra repülni. De amikor a legutolsó kicsi sárkány következett, akit Ametisztnek hívtak, mindenki meglepődött. A nagy izgalomban észre sem vették, hogy a várakozás alatt Ametiszt megevett egy indigóbogyót, hiszen még nem tudta, hogy az ártalmas. Emiatt a kis sárkány tetőtől talpig indigó színű lett. A sárkányok megrémültek, mert ezt rossz jelnek gondolták és zúgolódni kezdtek a vezérnek, hogy egy indigó sárkány csak szerencsétlenséget hozhat a birodalmukra, ezért Ametisztnek el kell hagynia a szigetet. Mivel a sziget lakói nagyon zúgolódtak, Szélvész a béke érdekében száműzte a kis indigó sárkányt.
A fiatal sárkány éveken át bolyongott a nagyvilágban, mígnem egy királyságba tévedt. Ahogy leszállt a felhők közül, minden ember rémülten szaladt be a házba. Ametiszt magányosan barangolt a város elhagyatott utcáin, végül egy kertbe ért. Leült szomorúan egy öreg almafa alá és elaludt. Véletlenül pont arra sétált a király legkisebbik lánya.
– Segítség! Egy sárkány van a kertben! – sikoltott ijedtében a kis hercegnő.
– Sárkány? Hol? – riadt fel álmából Ametiszt.
– Még sosem láttam ennyire vices sárkányt – nevetett a királylány.
– Ez nem vicces – mondta szomorúan a sárkány. – Száműztek és most egyedül vagyok, még barátaim sincsenek – panaszkodott.
– Nekem sincsenek barátaim – mondta a hercegnő. – De ha gondolod, lehetsz a házisárkányom, csak ne gyújtsd fel a kastélyt – nevetett.
Így lett Ametisztből házisárkány, és attól kezdve boldogan élt a kastélyban a kishercegnővel.

 

2017 Marosvásárhely (Románia)

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.