Kondra Katalin: Picur mese

Túl a völgyben ősz volt éppen, kis anyóka nagykendőben elindult, hogy rőzsét gyűjtsön, vacsorára pitét süssön. Unokáját várta mára, nemcsak egy kis vacsorára, hanem csaknem egész hétre, az is lehet, hogy kettőre. Az idő biz’ gyorsan haladt, ideje is alig marad anyókának, nemsokára megérkezett unokája. Sebesen jött, majdnem futott, kiscsizmája is elkopott.
Ereje, és bátorsága – megsúgom – majdnem elfogyott. Oly erővel űzte, tépte a rideg szél, nem félt jobban, erősebben még semminél.
„Anyóka” – mondta unokája – „alig hittem, hogy eljutok hozzád ilyen időben. Tudod, anya azt mondta, vigyázzak, nehogy én is úgy járjak, mint Piroska a mesében. Nem lennék a farkas helyében! Szegény pára ázik-fázik, az sem biztos, hogy vacsorázik.”
Anyóka büszkén hallgatta, hogy milyen okos az unoka, és mennyit törődik ővele, milyen gyakran jár a kedvébe’.
Így élt anyóka lent a völgyben, fenyőerdők lágy ölében. Mióta elment az unokája, minden percben visszavárja.

2017 Répcelak