Probst Pál: A nyúl, a varjú, a sün, és az alma

Késő őszre járt az idő. A fákról már réges-régen lehullottak a levelek, csak a vadalmafa tetején árválkodott egyetlen alma. Nyúl futott át az erdőn, és meglátta az almát. Leült és azon töprenget, hogy tudná ő azt megszerezni? Nagyon magasan van! Nem tudok olyan magasra felugrani.
– Kár-Kár! Látja ám nyúl, hogy a szomszédos fán ott ül a varjú és jót nevetett rajta.
– Kedves varjú komám! – kiáltott a nyúl – szakítsd le nekem az almát! A varjú átrepült a vadalmafára és leszakította az almát. De csőréből az alma kihullott és leeset. Meg akarta köszönni a nyúl, de mit látnak szemei, a fa alatt alvó sün hátára eset az alma. Az álmából fölriadt sün futásnak eredt, és tüskéin magával vitte az almát.
– Állj meg, állj meg! – kiáltotta a nyúl – hova viszed az almámat.
– Na, ne mán, leesett a fáról és én elkaptam.
No, erre már oda repült a varjú is.
– Fölöslegesen vitatkoztok, ez az én almám. Én téptem le a fáról magamnak!
Sehogyan sem tudtak megegyezni, mindegyikük a maga igazát hajtogatta. Veszekedésük felverte az erdő csendjét, mert elfajult a vita. A varjú csőrével belecsípett a sün orrába. A sün meg szúrta tüskéivel a nyulat, a nyúl meg oldalba rúgta a varjút. Erre a nagy lármára ért oda a medve.
– Mi történik itt? Mi ez a nagy zenebona?
– Medve koma, te vagy az erdőbe a leghatalmasabb és a legbölcsebb. Tégy kőztünk igazságot! Legyen, azé az alma kinek te azt oda ítéled.
Ezek után elmondták miképp esett meg a dolog. A medve erősen gondolkozott, s végén kérdi:
– Ki találta az almát?
– Hát én – felette a nyúl.
– És ki tépte le a fáról?
– Hát én! – válaszolt a varjú.
– És ki kapta azt el?
– Hát én! – kiáltotta a sün.
– Nos, jó akkor halljátok ítéletem. Mind hármatok jogosultak vagytok az almára.
– De csak egy almánk van! – kiáltották mind a hárman.
– Hát akkor osszátok szét és vegye ki mindenki a saját részét.
– No, hogy ez nekünk nem jutott eszünkbe. Erre a medve elvette az almát és nagy körmeivel négy egyenlő részre vágta. Az első darabot a nyúl kapta:
– Tessék, ez a tied mivel te találtad meg. A második a varjúé, mivel te tépted le a fáról, a harmadik a süné mivel ő kapta el. – Tessék, ez téged illet. Mind a három barát egyszerre: – A negyedik téged illet mivel te békítettél ki minket, és mutattad meg a helyes utat.
Mindannyian megették részüket az almából,és elégedettek voltak. Mert a medve igazságosan döntött, és senkit nem bántott meg.

2017 Budapest

2 hozzászólás “Probst Pál: A nyúl, a varjú, a sün, és az alma

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.