Tilk Katalin: Miért bömbölnek az oroszlánok, ha varjút látnak?

Az állatok királyának kisfia szépen nőtt, nődögélt. Édesanyja finom tejecskével etette csemetéjét. A gyermek vidám, erős, egészséges volt. Napestig játszott, fogócskázott, birkózott nagyobb testvéreivel és a vele egyidős unokatestvéreivel.
Egy szép napon anyukája, Oroszlánné asszony, vadászatból hazatérve finom falatokat hozott magával.
– Itt az ideje, hogy ne csak tejet reggelizzen ez a gyerek. Hadd szokja a felnőtteknek való elemózsiát is!
A kisoroszlán pedig alig, hogy lenyelte az utolsó falat husit, gyomrát fájlalta. Először csak a pocakján, aztán a lábain, majd az egész gyereken – de még a fülén is – nagy, piros kiütések jelentek meg. S az nem volt elég, hogy rondák voltak a pöttyök egy oroszlán bőrén, de kegyetlenül viszkettek is. Ahogy melegedett az idő, egyre jobban vakarózott szegény kicsike, s nagyon gyakran járt arra a helyre, ahová az állatok királya is gyalog jár.
Másnapra picit javult az állapota, harmadnapra pedig szépen elmúlt minden.
Sajnos nem feledhették el a betegséget örökre, mert hamarosan ismét előjött. Aztán elmúlt, s megint jelentkezett.
Oroszlánné őnagysága mindenkivel csak a gyerek bajáról beszélt. Éjjel-nappal az járt a fejében, hogy lehetne imádott csemetéjét meggyógyítani.
Volt, aki homokfürdőt, volt, aki iszappakolást javasolt. Mások azt mondták, hogy napoztatni kell, megint mások szerint pedig csakis árnyékban szabad tartózkodni a gyereknek.
Mindent kipróbáltak. Sajnos semmi javulás nem történt.
Oroszlán úr őfelsége megunta a sok rosszabbnál rosszabb, lehetetlennél lehetetlenebb ötletet. Meg aztán az őrületbe kergette felesége örökös sopánkodása is. Kisfiának szenvedésén akart már végre enyhíteni, mert nagyon sajnálta a gyereket. Törte-törte nagy oroszlánfejét és kitalálta; a tudós pápaszemes kígyótól kér segítséget. Azonnal küldetett a kígyóért. Ő el is jött nyomban, de sajnos nem tudott a királyfi baján segíteni.
– Ide kevés az én tudományom. Kérdezze meg felség a madarakat! Ők olyan messzire eljutnak, olyan sok mindennel találkoznak. Hátha láttak már ilyen esetet.
Jött a papagáj, a marabu, a bölcs bagoly, de ők sem tudtak segíteni. Azt tanácsolták az Oroszlánéknak, hogy a száz éves varjú mester, az, aki a kikötő mellett lakik, majd talál gyógyírt a kiskirály betegségére.
Varjú mester alaposan megvizsgálta a kis beteget. Még alaposabban kikérdezte a királyi szülőket a betegség megjelenéséről, elmúlásáról, visszatérésének körülményeiről, s a gyerek étkezési szokásairól.
– Világos az eset. – mondta rögtön. – Ha nem tévedek, márpedig én nem szoktam tévedni, a kisoroszlánnak ételallergiája van. Életmódváltás a megoldás! – S mint ki dolgát jól végezte, hazarepült.
Az állatok királya tanácstalanul nézett feleségére. Micsoda? Hát azt meg hogy kell csinálni?
Ismét hívatta okos, tapasztalt tanácsadóit az uralkodó. Minden állatot kikérdezett, mindegyikkel tanácskozott. Az elefántok csak jobbra-balra ingatták nagy fejüket, a majmok tanácstalanul tárták szét karjukat, a hiénák vállukat vonogatva kacagtak, a tevék csak a szájukat húzgálták. Sajnos senki sem tudott neki segíteni. Mit volt mit tenni, a vénséges vén varjút kellett ismét kéretni. Eljött az oroszlánbarlangba és az oroszlánkonyhában rövid, ám nagyon hasznos főzőtanfolyamot tartott Oroszlánné asszonynak. Egy hideg limonádé mellett ücsörögve jól elbeszélgettek. Az állatok királyának felesége fél nap alatt sokkal többet tanult, mint annak idején az állatiskolában. Bár ott nem is igazán figyelt a tanításra.
S valóban! Tényleg jól végezte dolgát a bölcs varjú. Mióta gyümölcsöt, zöldséget, finom gyökereket és azért egy kis husikát is evett az oroszláncsemete, azaz változatosan étkezett, a pöttyök soha többé nem jöttek elő, a betegséget mintha a forró afrikai szél fújta volna el.
Ugye, hogy a mai napig nem látott senki csalánkiütéses oroszlánt?
Az oroszlánok pedig hálásak Varjú mesternek. Mindig nagy tisztelettel emlegetik a nevét, s hatalmasat bömbölnek, ha akár csak egy varjú is elrepül felettük.

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.