Izsák Ildikó: A Kabátlakó és a kislány

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

A kislány már jó ideje figyelte, hogy a játszótéri homokozóhoz közeli padon egy bácsi üldögél. Tavaszodott, a napsugarak átmelegítették a homokot, így délutánonként lejárt kis lapátjával, vödröcskéjével a homokozóba.
Néha rá-rápillantott az öregemberre, aki vastag téli kabátját fázósan összehúzva magán ült a padon. Aztán egy nap elhatározta, megkérdezi tőle, miért van rajta az a kabát.
– Szia, bácsi! Te fázol? Pedig már olyan jó meleg a homok. Látod, én is rövidujjúban vagyok.
Az öregember a kislányra emelte szomorú tekintetét.

Varga Fanni illusztrációja bekerül a mesekönyvbe

– Ugye, tudod, hogy idegenekkel nem szabad szóba állni…, sok a rossz ember, nagyon sok. De tőlem ne félj! Én…fázom, igen.
– Hogy hívnak?
– Kabátlakó.
– De hát ilyen név nincs is.
– Nekem már nincs nevem, vagyis én a Kabátlakó vagyok. Kicsi vagy még, nem értheted.
A kislány tényleg nem értette, amit új ismerőse mondott. Este aztán, amikor édesanyja mesélni akart neki alvás előtt, azt kérte, hogy ő mesélhessen. Édesanyja meglepődött a különös kérés hallatán, de szívesen beleegyezett. A kislány pedig elmesélte a Kabátlakót.
Másnap együtt mentek le a játszótérre. A padon ott ült a Kabátlakó. Míg a kislány a homokozóban játszott, anyukája odament az öregemberhez. Jó ideje beszélgettek már, mikor a kislány észrevette, hogy anyukája a Kabátlakó mellett ül a padon. Odafutott hozzájuk, s látta, hogy a bácsi kabátujjával a szemét törölgeti.
– Szia, Kabátlakó! Te sírsz? Ne sírj, ő az én anyukám. Tudja, hogy nem bántasz, nem vagy rossz ember. Elmeséltelek neki.
Aznap este anyukája lefekvéskor beszélt neki a Kabátlakó szomorú sorsáról. A kislány szemében könnyek csillantak, tudta, ez nem a szokásos esti mese.
Másnap alig várta, hogy a játszótérre mehessen. A Kabátlakó ott ült, kabátja mellette a padon. A kislány mosolyogva futott hozzá.
– Szia, Kabátlakó! Már nem fázol, ugye? Hisz’ olyan szépen süt a napocska!
– Szia, igen, jó meleg van. De tudod…rám nem onnan…fentről süt a nap – mondta, és rámosolygott a kislányra.

2017 Komárom (Komarno, Szlovákia)

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.