Lénárt Viktor: Örök barátság

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy nyuszi és egy farkas. Ők ketten kölyökkoruk óta ismerték egymást, és mivel együtt nőttek fel, nagyon jó barátok voltak, de felnőttkorukra az élet elsodorta egymástól őket és élték a saját életüket.
A nyuszinak kiskertje volt, ahol zöldségeket nevelgetett, hogy meglegyen a mindennapi betevője.
A farkas pedig, ragadozó állathoz híven, vadászott. Viszont ő soha nem volt képes nyúlra vadászni, mivel egy nyuszi barátságában nőtt fel. Így mindig is másképp viszonyult a nyulakhoz, amolyan családjaként tekintett rájuk.
Amikor farkas társai jól éltek, vele bizony elő-előfordult, hogy neki aznap be kellett érnie néhány bogárral, s bizony ez egyre gyakrabban így volt. Szegény farkas jól le is fogyott, amíg a többi farkas komának nem voltak ilyen gondjai.
Egyik nyáron nagy aszály volt, és az állatok nagyon szomjaztak. Egyedül csak a nyuszinak volt eltéve a kamrájában répalé, és jólelkű állathoz méltóan meg-meghívogatta barátait az erdőben egy frissítő répalére, hogy ne haljanak szomjan, hisz neki volt bőven frissítője. Az egyik ilyen iszogatás alkalmával a farkas meséli a nyuszinak: „Szegény rokonaim majd szomjan halnak ebben a nagy kánikulában, de nem merem elhívni őket hozzád, mert bizony ők igazi fenevadak.”
Erre a nyuszi: „Hozd csak nyugodtan őket, hiszen mégiscsak a rokonaid és te is jó barátom vagy!”

LÉNÁRT VIKTOR RAJZA

Farkas koma aggódva, de hamarosan bemutatta a többi farkast a nyúlnak, és ezután már velük is együtt iszogathatták a hűsítő répalevet, megkönnyebbülve a nagy melegben. Estére szépen el is szenderedtek mindannyian.
Az éjszaka alatt az egyik farkas felébredt, és az éhségtől nagyon korgott a gyomra, de vadászni már bizony lusta volt elindulni. Addig-addig hagyta magán eluralkodni az éhséget, míg kibújt belőle az igazi vadállat, és ösztöneinek engedve felfalta vendéglátójukat, a nyulat.
Felébredvén a nyuszi barátja, és látva a történteket, nagy perpatvart csapott, amiért elvették tőle az egyetlen igaz barátját, és így szólt: „Ezért még megbüntet titeket az égi erdő ura!”
Aznap a farkas nagyon szomorú volt, hogy búcsút kell vennie legjobb barátjától.
Teltek-múltak a napok, és néhány hét múlva az aszály a tetőfokára hágott, még melegebb volt, mint ezelőtt bármikor. Az állatok szenvedtek a szomjúságtól és sorban dobták fel talpukat a vízhiány miatt.
Egyedül a nyuszi gyerekkori farkas barátja volt nyugodt ezekben az ínséges időkben is, és tiszta lelkiismerettel várta megváltóját.
Hisz tudta, hamarosan találkozni fog elveszett kis barátjával, és boldogok lesznek a Mennyországban…(örökké).

2017 Szekszárd

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.