Böszörményi Nóra Carmen: A vadász és a hercegnő

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Hol volt, hol nem volt, az Üveghegyen is túl, élt egyszer egy erdész, akinek csak egyetelen egy fia volt, akit Zalánnak neveztek, ő nagykorára a vadászmesterséget tanulta ki.
Történt egyszer, hogy egy huszár érkezett a faluba kihirdetni, hogy a király annak adja a lánya kezét, aki megmenti a hétfejű sárkány rabságából. Zalán úgy döntött, hogy szerencsét próbál, és megmenti a hercegnőt. El is búcsúzott a szüleitől, és a tőlük kapott jó tanácsokkal indult útnak.
Ahogy ment, mendegélt egy patak közelébe ért. Itt megállt, s ivott a vizéből, ám ekkor meglátott egy halat, s mivel már éhes is volt, gyorsan megfogta. Épp a kését akarta elővenni, amikor hirtelen meghallott egy hangot.
– Ó, kérlek, kedves legény, ne egyél meg engem! – könyörgött a hal.
– Miért ne ennélek meg, hisz éhes vagyok.
– Azért, mert jót cselekednék veled, hiszen jó tett helyébe jót várj!
Zalán azonnal visszaengedte a halat a tóba, ám mielőtt az visszaugrott volna, adott neki egy pikkelyt, amit ha a legény háromszor megdörzsöl, a hal nyomban ott is terem segítségére.
Ahogy tovább mendegélt, elkezdett sötétedni, és egyre éhesebb lett. Szerencsére éppen ekkor megpillantott egy vadkant, elővette a nyílvesszőjét, és leterítette. Amikor már megsütötte, egy tolvaj settenkedett oda, és a vadkan egyik combját próbálta ellopni, ám Zalán észrevette, és nyakoncsípte. Ekkor még nem tudta, hogy ez a tolvaj nem közönséges tolvaj, hiszen amikor megfogta, alakot váltott, és láss csodát bottá változott. Zalán nagyon megijedt, de rögtön felvette a botot a földről, és a tűz fölé tartotta, ekkor a botból ismét ember lett.
– Te meg ki vagy? – kérdezte Zalán kíváncsian.
– Hát, én Bob vagyok, az alak váltó tolvaj – mondta félve.
– Miért akartál lopni tőlem, hiszen kérni is tudtál volna?
– Féltem, de ha így mondod, akkor kérlek, adsz nekem is a vadkanból?
– Persze, így már jobb – adott egy adag húst Zalán.
Így ettek ketten a tűz mellett, egymás kalandjairól és céljairól beszélgetve. Bob úgy döntött, hogy a vacsoráért, és mert Zalán életben hagyta, vele tart a hercegnőt kiszabadítani. Pirkadatkor, amikor a nap már kezdte kicsipkézni az alakokat, Zalán és Bob útnak indultak.
Az út végénél jártak, amikor egy nagy folyó partján találták magukat. Ekkor Zalán elővette a haltól kapott pikkelyt, és háromszor megdörzsölte, és láss csodát, a hal egy szempillantás alatt ott termett. Mind a ketten felültek a hátára, és egy perc se kellett, már a folyó túlsó oldalán voltak, ahonnan már látszott a sárkány barlangja. Ám a sárkány észrevette őket, és tudta, hogy a hercegnőért jöttek, ezért Zalán felé indult.
– Ha a hercegnőért jöttél, akkor előbb engem kell legyőznöd! – szólt a sárkány gorombán.
– Ha csak így vihetem el, hát legyen – vonta meg a vállát a legény.
Gyorsan elővette az íját, és elkezdett lőni a sárkányra, de a nyílvesszők nem hatoltak át a sárkány vastag bőrén. Ezért megkérte Bobot, hogy változzon át karddá. Bob nyomban alakot váltott, és Zalán kezébe repült. A legény jól megragadta, és egy határozott suhintással lecsapta a sárkány mind a hét fejét. Így kiszabadíthatta a királykisasszonyt, akivel egy pillantás alatt egymásba szerettek.
A király, amikor meglátta leányát, összevissza csókolta örömében. Zalán pedig elnyerte a lány kezét és vele a fele királyságot. Csaptak egy hetedhét országra szóló lakodalmat, és meghívták rá az egész országot. Még most táncolnak, ha el nem fáradtak! Ezt Bob mesélte nekem, ha nem hiszitek, kérdezzétek meg tőle!

2017 Poklostelek